Egészségben és Örörmökben teli, Boldog és Békés Új Esztendőt Kívánunk!

Varróék

és Bandi ma 11 hónapos

MókaMiklósunk már egy hónap híján egy éves... Hogyrohanazidő!
Nagyon elemében van. Sokat bohóckodik nekünk. Tulajdonképpen, ha találkozik valamelyikünkel a tekintete azon nyomban bohóckodni kezd, és élvezi, ahogy kacagunk. Meg kell zabálni!!
Okosodik is napról napra. Sokmindent megért, és rögtön reagál rá, vannak mutatványok is, amiket örömmel végez felszólításra, Ilyen klasszikusokra gondolok, hogy "Hol a lámpa?" "Hogyan tapsolsz ügyesen?" stb.... De ezeket itthonra tartogatjuk....
Állandóan Levit lesi, és bizony kezd méltó ellenfél lenni, ha játékmegszerzésről van szó. szegény Levi mindig csak menekül a játékaival, mert Bandika a kis kártékony, mindent összerombol. De sokszor nagyon szépen eljátszanak egymással is, meg egymás mellett is. Itt említem meg Levi milyen szépen tudja kezelni Bandit. Ha valami játékára szemet vet, rögtön megpróbálja elterelni a figyelmét, és igyekszik azt is megtanulni, hogy szóljon, ha "veszélybe" kerül, ahelyett, hogy elintézze a maga módján.
Bandi szenteste megtette a első két lépését. Na nem, azóta sem mutatta meg a tudományát, csak egy kis ízelítőt adott az elkövetkező időszakból. Már egy hete meg-megáll a saját lábán egyedül egyre hosszabb ideig. Most a nagy játék hevében megállt, majd lehuppant a térdemre, abból újra felállt, és hogy egyensúlyát megtartsa kénytelen volt lépni kettőt, majd állt még egy darabig. Majd szét vetett a büszkeség, hogy ezt is láthattam (Leviét is volt szerencsém). Persze a szaladgálástól azért még messze van.
Egy szó, mint száz alakul a kis Kópé.
Első számú fotódokumentüm (minőségét ne tessék nézni) az ácsorgási kisérletekről :)

Karácsony

 A Szentesténk idén nagyon szépre sikeredett (ellentétben a tavalyival, amikor Tamásom az ominózus pillanatban levetette magát az emeletről a konyhakövezetre, így Levi egyedül fedezte fel a fát, míg mi halálra rémülten Tomihoz rohantunk. Vigyázott rá a JóIsten, mert egy púppal és némi zúzódással megúszta) . Megbeszéltük előre, hogy nem csapunk nagy hűhót, és amit csak lehet előkészítünk a héten. Így idén sikerült elkerülnünk, hogy az utolsó pillanatban még rohangálni kelljen dolgokért Pécsre, és azt is, hogy bárki bármi miatt idegeskedjen. Szenteste napján délelőtt a "nagyok" (Klára, Levi, Katinka) bevonultak Pécsre a Ferencesekhez Betlehemet nézni, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs Jutka és Évi a mi bűbájos nagynénéink, akik mindig ugrásra készen állnak, ha gyermekfelügyeletről, vagy egyéb segítségről van szó. (tulajdonképpen külön-külön posztot érdemelnének azért, amit már ezidáig értünk tettek). Délben a gyerkőcök hazarepültek, és aludni tértek (az enyémek legalábbis:) Így délelőtt elég sok mindent sikerült elintézni, többek között például az ablakok átláthatóságán javítottunk. Délután Levi Apával ment Karácsonyi fénykereső, angyalkaváró sétára, és bár megbeszéltük, hogy telefonálok, ha elrepült az angyal a házból, hát csak bekopogtak a nagy sürgésforgás közepébe, hogy már nem tudnak hova menni (ennyit Apa kreativitásáról..De így sikerült megelőzni, hogy lezúgasson idén is:) Végül minden jól sikerült, és Levi el volt ájulva. Bandi egy kicsit megijedt a csillagszóróktól, de amint elégtek, mindketten élvezettel vetették magukat a fa alá :)
A képek másnap a bátyáméknál készültek, itthon videófelvételt készítettem (vagyezvagyaz).

nagy hűHÓ

Volt szép nagy hó. Ami sajnos Szentestére elolvadt, de másnap reggelre fehét karácsonyunk lett ismét. Jó lenne ha maradna is fehér a tél.

 Ez életlen, de látszik a szerkó, amit itthon szerkesztettünk, miután nem találtam neki téli meleg overált. A nadrág kantáros, és hófogós, azt én varrtam a kabátot a Mami csinálta hozzá. Be kell osztanunk a varrnivalót, mert Bandi mindig segítene megszerelni a varrógépet :)

És íme a szerelő, háton élvezi a telet :) Ő is kapott téli szerkót: egy meleg kapucnis csíkot, annak a kabátnak a hátába toldhatót, amit én kaptam Anyukámtól a névnapomra. Szóval Bandi téli cuccát volt a legegyszerűbb összehozni :)

Itt éppen persze nem a közös kabátunkba vagyunk...

hóesés

Annak idején, amikor berendeztük a családi fészket (szóval átköltöztünk az én leányszobámból a nagyszobába, hogy Anyu menjen a kicsibe), akkor bár nem a legpraktikusabban helykihasználásban, de Tomi ragaszkodott hozzá, hogy az ágyunk éppen szemben legyen a háromosztatú nagy ablakkal. No ez az, amit azóta sem bántam meg. Bár máshogyan lehet, hogy több helyünk lenne, a gyerekek ágyait is okosabban el lehetne helyezni, de nem látnám a hóesést az ébren töltött éjszakai percekben (khm órákban...). Ippeg az ablak előtt áll egy utcai lámpa, ami kellemes derengést nyújt a szobában éjszaka, és ráadásul megvilágítja a hópelyheket, amik szakadatlanul esnek három napja. :)

Levi fogai

Sajnos Levente fogai elindultak a romlás útján. És tehetetlen, és ártatlan vagyok az ügyben. Ugyanis történt sokszor, hogy Levi szájra esett (átlag heti egyszer). Mostanában ugyan már nem, de volt időszak, mikor rensdszeres elfoglaltásaga volt ez. És látom egyszercsak, hogy hiába sikáljuk, nem akar elmúlni róla az a kis sárgaság. Hát persze, hogy nem, merthogy az belülről van, mint kiderül. Azóta sajnos nem csak az én hipohondriám, hanem más szemek is láthatják már, így, ha már ennyit jártunk orvoshoz, megmutattam a dokinéninknek. "Elhalt! Ráesett esetleg?'" kaptuk a szomorú diagnózist. Hát igen, ráesett, nem egyszer, nem kétszer... "Meg kell tartani, hogy legyen helye a csontfogaknak!", ígyhát végignézhetjük, ahogy tönkremegy, hiába minden igyekezet, és sajnos már több fogán is látszik a kórtünet.

egy pár kép, még novemberből

Márton napra. Klárika házikósat, Levi autósat kért. Katuska: "Hajasat! Nem hajasat, hanem hajasat" "Halacskásat Katus?" "Iigeen!" (jaj azt az édes kis hangocskáját hallanátok hozzá:))

Advent

Azért a nagy betegeskedésben nem marad el a Karácsonyvárás sem. Bár naptárat nem készítettem, de minden nap utalunk rá, és mesélünk a Karácsonyról. Ehhez nagy lendületet adott Döbrentei Ildikó meséje a kis fekete bárányról, ami a Képmás magazin e havi számában jelent meg. Levi eddig nem volt vevő a betlehemi történetre, de ez a kis mese teljesen errefelé fordította a figyelmét. Olyan jó látni, ahogy forgatja magában, és időről időre előhozakodik a témával. A minap a kis katica alakú iránytűjét felakasztotta az autói fölé egy alkalmatos helyre és kijelentette: "Ezt azért akasztottam ide, hogy az angyalkák tudják, hogy közeledik a Karácsony!" És persze egyre többször lát itt-ott angyalkákat (jó neki:).
Persze mézeskalácsot is sütöttünk, de helyettem ő díszítette ki őket.

Unikornisus Rangifer tarandus :)

És végre megmutatom a koszorúnkat is, ami Levi szerint a Jézuska tortája :D (minden gyertya szülinapot jelent neki, akkor is, ha csak egy tartóban áll egy:) Kicsit rendhagyó ;)

kontroll

Bandival ma voltunk fül-orr-gége kontrollon, és örömhírrel jöhettünk el, úgy néz ki helyrejön a kis Fülesünk. Pénteken még vissza kell menni, de sokkal jobb állapotban van, mint volt. Biztos a gyógyszer is hatott, de nem bíztam a véletlenre a gyógyulást, készítettem Bandesznak egy sópárnás sapit. Kerestem egy olyan darabot, aminek a füle duplafalú és ténylegesen a fülére esik, és persze nem sajnálom felvágni. Varrtam egy sapifül formájú zsákocskát, amit megtöltöttem sóval, és beletettem. Szinte egész nap rajta van, még az éjszaka első részében is, míg ki nem hül. Radiátoron, vagy mikrohullámú sütőben felmelegíthető. Ahogy elkezdtük hordani elmúlt a nyűgösködése, és sokkal jobb kedvű lett. Mostmár csak arra kell rájönnöm, mi a jele, ha kezd fájni a füle, hogy a sapit bevethessük rögtön.

És bár egy hete még a mélyponton voltunk Levivel, ma gyógyultnak minősítette a házidokinénink. Ami szintén nagyon megnyugtatott.

mai meglepetés

Orvoshoz sietvén találtuk Pécsen a Köztársaság téren, sűrű hóesésben:

És ráadásul bagoly!!! Hát birtokba vettük :)

Krumplijáték

Marcsi játékra hív minket! 

Én beálltam a sorba, mert érdemes tőle bármit birtokolni, ollan szépeket dolgozik :)! 

Részletek itt!

fokozzam?

Ma Bandival voltunk újra a fül-orr-gége szakrendelésen....felszúrták...újabb adag antibio...
(hogy az én lelkemet meg mennyire készítette ki az egészségügyi rendszer, és az asszisztens büntető magatartása... no azt sem részletezem)
Bocsi a sok negatívumért, igyekszem majd ellensúlyozni, de most nincs energiám, pedig azért közeledünk a Szent Karácsonyhoz.

ügyeleti diagnózis

Tegnap este Levinek a hűtőfürdő után úgy bekeményedett a pocakja, hogy ijedtünkben bementünk az ügyeletre. Ott megtudtuk, hogy a pocakja csak fel van puffadva a sok gáztól (kaptunk egy pezsgőkúpot ezt kezelendő), viszont a tüdőgyulladása van :( Továbbra is marad az antibiotikum, és a Prosp@n szirup, no és persze a lázcsillapítás, ami nem sokat használ, de legalább kicsit nyugodtabb, és alszik sokat.
Lassan ráköthetjük a központi fűtést.
Bandi sincs túl jól, még mindig merő egy hurut, és sajnos piszkálja még a fülét, de nem lázas és jókedvű. Bár szegény most sokat van parkolópályán, mert Levi anyaigénye megnövekedett. Még jó, hogy Tomi már szabin van, mert így be tudjuk osztani őket.

ma

Ma már Levi folytatja az antibiotikum szedését. Bandi abbahagyta. Levi még mindig lázas, egyre gyengébb. Nem eszik, de sajnos inni sem nagyon akar. Sokat fekszik, úgy "olvasgat", tologat autókat...

elég volt emlegetni...

...a lázcsillapítást, máris szükség lett a praktikákra itthon. Sajnos Levi csütörtök éjjel belázasodott és azóta is tartja ezt az új szokását. Na szerencsére nem szökik fel, (csak ha nagyon betakargatom alváshoz, de nem teszem) hanem elstagnálgat 37-38 C° között, de azért nem örülünk neki. Bandival pénteken voltam kontrollon, és gyógyultnak nyilvánították, erre most mégis akad beteg gyerek a családban. Szóval lázas, és egy napig semmi egyéb nem is volt, de másnapra megeredt az orra, nem vészes, de törölni kell, és ma szegénykém kidobta a taccsot is. Hát a fene se tudja mi lehet ez, de én valami vírusfélére gondolok. Reméljük hamar leküzdi, és Hétfőn nem az orvosnál kell indítanunk...
Szegénykém szokatlanul kezes. Jókedvű, de fele olyan erővel van, mint szokott. Kérdezgetem, jól van-e, és azt válaszolja "Jól Anya!", de az arcocskája lázrózsás a szemei meg félig leeresztve.
Bandival viszont lassan egy hete kimondottan gonosz, és ezt betegség mellett is bírja gyakorolni. Remélem hamar múlik, mert megszakad a szívem olykor.

Isten éltesse az Andrásokat, Andorokat! 
Téged is kicsi kisfiam az első névnapodon!

tíz, tíz...

...tiszta víz...
Nem visszük vissza! Megtartjuk, az mostmár biztos :)
Bandi, betegeskedése ellenére, egy vidám kis tópé (Dormi szavaival). Bár tény, hogy így akát tíz másodpercre is odahajtja a fejét, nem csak ötre.
Annyira gyorsan érik a kis értelme. Megmutatja a kutyust az etetőszékére ragasztott figurák között, és még hozzá is teszi, hogy "uau". Ez úgy kezdődött, hogy láttam rajta az érdeklődést a kutyák hangja, és persze a maguk a kutyák iránt is, és "megbeszéltem" vele a részleteket, aztán bent az etetőszéken is megmutattam a kutyust, és azóta mint jól betanított gyermek, mindig megmutatja, ha kéredezm.
Szóval itt tartunk. produkciókra bírható, és élvezi.
Amúgy is kiráz a hideg, hogy mennyire megért helyzeteket, vagy inkább megérez. Még megvan benne a csecsemők bölcsessége, mindentudása.
Amúgy a mozgásban sem marad el, napról-napra ügyesebb (ezt 'asszem minden hónapban leírom...). Mostmár simán elér bárhova kapaszkodva, a holttereket áthidalja mászással. Kialakította a tárgyhordozást is. Míg két lábon van, természetesen a kezében visz, de ahogy négykézlábra kell helyezkedni, a szájába teszi a hordozott tárgyat és úgy kutyagol tovább. :)
Étvágya visszatért (betegsége alatt elment), mostmár szilárd reggelit is kap az antibigyó miatt.
Végre több foga van, mint füle. Egy nyűggel megoldotta négy felső foga kinövesztését.
Éjszaka csak kétszer kel pár napja (na ez biztos nem sokáig marad így, addig gyorsan pihenek:).
Nagyon mosolygós, öntudatos, és ügyes (nem is olyan kis)babánk van.

egy kis gyakorlati tudálékoskodás

  Hogy én hogy csinálom? Hőmérőzés, lázcsillapítás, gyógyszerbeadás, orrszívás, azaz amiben hamar gyakorlatot szerez az anyuka....
  Hőmérséklet mérésnél hamar rájöttem, hogy nincs jobb hőmérő, mint a higanyos (amiből sajnos csak egy van, úgyhogy arra, mint a szemünk fényére vigyázunk, mert kivonták őket a forgalomból), igaz, hogy tíz perces, de egyedül ennek hiszek, ugyanis a kis digitálisunk fél-egy fokkal mindig többet mér (sokat kísérleteztem), a csodavágyott és hiperszuper homlok- és fülhőmérőnk, amitől a megváltást vártam, pedig teljesen kiszámíthatatlan, össze-vissza mutat mindent...
  Szóval marad a higanyos fenékbe. Kicsit (illetve nagyon) hangos és szívszaggató tevékenység, de megkeményítem magam és mérünk. Nem teszem ezt sokszor, csak fürdés előtt (és nem után, mert az csalóka), vagy ha nagyon muszáj akkor többször, lázas időszakban. Ha nem súlyos, akkor inkább a halántékpuszis érzékelőmre hagyatkozom, mert az is igen kifinomult műszer. Ugyanis nemigen csillapítok. Ha 38 körül mozog és nem megy 38,5 fok fölé, és a gyermek jól viseli (!), akkor bizony hagyni szoktam, hagy dolgozzon a kis szervezete. Persze folyamatosan figyelni kell nehogy felszökjön, és bizony nekivetkőztetem (akár bodyra, trikóra is), hogy kordában tartsuk. Lázcsillapítót akkor adok, mikor letaglótzza a láz, és nyűgös tőle, vagy éjszakára, nehogy hirtelen felszökjön, míg alszunk. De akkor sem rögtön G....ciddel vagy társaival, hanem először N...phennel (szuszpenzió szájon át), és ha az esetleg nem használ (eddig egyszer volt ilyen), akkor jöhet erősebb is, mert a kettő nem üti egymást. Szóval mindig kivárok.
  Amúgy a gyógyszerbeadással Levinél nem volt gond, de Bandival még "harcolunk". Levinél bevált az erre kialakított, több gyógyszerhez is kapható kis fecskendő, amivel szinte bármit beadhattam neki, most meg már kis kupicában kapja a dolgokat. Ha náthásak akkor összecsöpögtetek nekik S...pretet Lá....ás utifű sziruppal és C.lc.musc-kal, és ezt adom nekik. Levi például, most nem köhög csak az orra folyik, de a S...pret keserűségén javít a Lá....ás utifű, így beleteszem neki és nagyon szívesen megissza (már látom, hogy az Unimukktól sem fog idegenkedni :D). Bandinak próbálkozok kanállal, pohárkával és fecskendővel is, de változó, hogy mit mivel hajlandó. Majd kialakul. Amúgy Flavon lekvárt eszünk télen mindannyian, nekünk nagyon bevált, persze így is kerül nyavaja elég a családba.
  Na és az orrszívás. Hát igen... Még a hőmérőzésnél is jobban megvisel mind anyukát, mind babát ez a művelet. Levinél kialakítottam egy fogást, amivel egyedül is ki tudtam szívni az orrát. A bal combomra ültetem úgy, hogy mindkét lábát az én lábaim közé csippentem. Az egyik karja a bal hónaljam alatt (vagy hónom alatt??) mögém kerül, míg a másikat a vállát átkarolva a fejét megtámasztva meg tudom fogni a kezemmel. Orrszívó a másik kézben, szív megkeményít és hajrá. Már írtam, hogy közben néha a másik orrlukán tengervizes orrsprayt nyomok be, na hát ezt leírni ugyan nem tudom hogyan, de ezt is egyedül megoldom már. Utána orrcsepp, és szopi. Ekkora hajcihő után megjár.
  Hát mi így...

első

Bandikánk első húzósabb megbetegedéséhez érkeztünk. Szegénykém már egy hete takonykóros, és harcolunk ellene, de a hurutja nem akart múlni, így ma bevittem a dokinéninkhez. Megvizsgálta és mindent rendben talált (tüdeje tiszta, torka szép), de biztos, ami fix elküldött a fül-orr-gége szakrendelésre. Na ott találtak galibát. Jobb oldali arcüreggyulladás, és a jobb füle is be van durranva, így kaptunk antibiotikumot. És Bandi, mint aki jól tudja a dolgát, gyorsan be is lázasodott. Szegénykém már tegnap is a hátamon töültötte a napot, de gondoltam négy fogat is növeszt egyszerre, azt még annak is betudhatnám, de úgy tűnik innen fújt a szél.

Nem érzem fontosnak a véleményem az antibiotikumról, de azért halványan elmondom. 
Sok támadás éri manapság az antibiotikumokat, holott ők nem sok mindenről tehetnek. A baj máshol van. Egy részről sokszor írják fel őket indokolatlan esetekben is (most nem részletezném, ki ezért a hibás, mert túl összetett), ami nyílván nem szerencsés az antibiotikumokra nézve. Másrészt az emberek nem veszik komolyan a szedését (nem szedik végig a kúrát), így gyengítik tovább a hatásukat, és erősítik a bacik népes és színes seregét. Ha helyes antibiotikummal kezelnek egy indokolt betegséget, és az az előírt módon van alkalmazva, ezzel semmi gond nincsen az én véleményem szerint (lehet velem vitatkozni :)

itt jártak Betti barátnőmék...

Betti a gimnáziumi legjobb barátnőm, és Dodó a párja. Levi szerint Peti és Dodó voltak, így nyilván, mivel a Peti fiú név, Dodó lett a néni.
Betti lencsevégre kapta Bandeszt. Érdekes módon Bandi félt a fényképezőgéptől, mintha még sosem látott volna, pedig...
Szóval Betti most látta először Bandit, és Levit is utoljára, kábé, mikor ekkorka volt, hát azóta változott a helyzet. De ígéretet kaptam, hogy a következő gyereket nem várja meg a következő látogatással. :) (itt megjegyzem, hogy én sem iparkodtam hozzájuk mostanában, pedig mindössze 15 km választ el egymástól minket)
Szép napot töltöttünk együtt. Kár, hogy rövid volt.
A képet ezúton is köszönöm.  És megragadom az alkalmat, hogy dícsérjem mennyire jó szeme van a fotózáshoz.

33

Emlékszem még, mikor mi siheder ifjak voltunk, volt a körben egy idősebb srác, akit 33-as Lacinak neveztünk el, és körülbelül azóta is így hívjuk, bár már egy tizessel is több talán. De a lényeg az, hogy olyan sok volt ez akkor. Erre tegnap... Hát az én hites uram is elérte, megérte, túlélte... Szóval nem is olyan sok az. (A saját születésnapom nyáron engem sokkolt, azért nem tudósítottam róla, pedig nem vagyok ennyi... szegény Tomi :D)

Isten éltessen Apa!
Szerettem volna egy családi fotót, de sajnos az egyik hozzávaló nagyon zavaró a képen :P
Na persze azért nem lett, mert mindegyiken valamelyikőnk éppen elnéz, tehát nem lett...
De Apa a két fiúval itten:
(olyan jó volt hallani, mikor összefoglalta az utóbbi egy évét, és nagyon jónak titulálta)

 És hát az igazán egyszerű csokitortára természetesen rókákat kapott. Golyóálló rókákat :) Levi este betakargatta őket (már egy tányérra költöztek), miután megvacsoráztak :)

na még egy kis Bandi

Mert olyan szép idő volt ma (bocsi, ha unalmas, de nem bírtam választani, annyira megzabálommmm...:)

napi kaki

Ezt így szó szerint...
Nálunk ez nagy szó! Levinek anyatejes kora óta nem volt rendezett a nagydolga. Sőt. No Bandit sem kell félteni, ő sem viszi túlzásba. Nálunk ez valami családi hagyomány, mert több problémás eset is van. De most Leviről legyen itt a szó.
Az első megrázó élménye körülbelül két évvel ezelőttre datálható, mikoris, akkorát nyomott az éppen kibontott pelusba, mint egy jól megtermett felnőtt, hát én szédelegtem tőle. Szegénykém meg csak sírt és sírt. Aztán Bandi születése körül, már nagy problémák voltak. Heti egyszeri nagydolga, akkora mennyiségű volt, ami nagyon fájt, ettől mégjobban félt, így egyre rosszabb volt a helyzet. A visszatartást (ami naponta többször észrevehető volt) művészi szintre fejlesztette, és bár az elején még a pillanatot elkapva, bilire nyomva sikerült meggátolni benne, később már ez sem használt. Aztán kibújt a szög a zsákból. Egy elejtett megjegyzéséből jöttem rá, mi rontott ekkorát az amúgy sem rózsás helyzeten (ez késő tavaszra, nyár elejére datálható). A szavait pontosan idézni ugyan már nem tudom, de a lényeg, hogy szegénykémet megzavarta a tesó születése, és az e körüli nem teljes felvilágosítás (Vakond és a nyuszimama), miszerint hol is bújik ki a baba. Merthogy valahol ott, de hogy kiből bújhat ki baba, az nem volt egyértelmű. Így megbeszéltük: csak felnőtt nénikből, akiknek előtte bekerült a pocakjába, tehát bácsik, fiúk, akiknek fütyije van, nem kerülhetnek ilyen helyzetbe. Azt hitte ugyanis a szentem, hogy belőle kisbaba is kibújhat ilyenkor, vagyis pontosabban a Bandi, merthogy az elejtett mondatban ő szerepelt. És láss csodát, másnaptól nem félt, bár még ritka maradt, de azóta annyira megoldódott a kakihelyzet (persze a szobatisztaság is lendített egy hatalmasat rajta), hogy Levi reggelente önállóan dalolva közelíti meg a bilit, és intézi könnyeden a dolgát, majdnem minden nap!

Álljojn ez itt tanulságul, hogy mi minden meghúzódhat a szorongások mögött.

Levisorozat, azaz Levi pózol