pancsolás ez is

Ezeket telefonnal fényképeztem, ezért a minőségük egy kicsit hogyismondjam.... de a tartalom kéremszépen, az tartalom! Köszönjük Janka az együttműködést!

pancsolás

ehavi kedvenc fotóm

plusz fél évek

Azért ez mégiscsak kerek még ilyenkor. Levi 3 és fél, Bandi pedig másfél éves. Gondoltam, kicsit összefoglalok ez alkalomból.
Leviről eddig is tudtuk, hogy érzékeny. Ez egyre szembetűnőbb. Nagyon empatikus a hozzáállása a környezetéhez. Figyelmes és kedves. Látszólag könnyen veszi az akadályokat, viszont ez nem mindig van így. Gyűjti a feszültséget magában, és akkor egyszercsak kirobban belőle vagy némi összeomlás formájában, vagy csak egyszerűen zizi lesz. Könnyen irányíthító, de nem éri meg kihasználni ezt a fent említett okokból. Igyekszem jól kommunikálni vele, de én is csak most tanulom a 3 évesek világát, és olyan furcsa, hogy már nem feltétlenül látok a fejébe, mint régebben. Annyi minden van már odabent. Hatalmas fantáziája van. Ha a testvére nem zavarná meg, akkor szinte egész délelőttöket, és délutánokat végigjátszana egy szuszra. Ami mostanában foglalkoztatja, a járművek, az állatok, és a könyvek. Az autóival eljátszik kész történeteket, amit vagy a mesékből, vagy a mindennnapokból vesz. A másik kedvenc játéka, hogy ő valamilyen állat. Olyankor állathangon kommunikál, amit azonnal le is fordít nekünk, ha esetleg nem értenénk az adott nyelven.

Bandi maga az öntudat. Nem is tudom honnan örörkölte ezt a karakán természetet...hm... Bírom ezt benne, pedig elég nehéz így kezelni, nem lehetetlen, csak nem ehhez szoktunk.
Már vagy 30 szava van. Persze ez enyhe túlzás, mert mindez Bandi nyelven, amit csak a bennfentesek érthetnek. De ezen a nyelven mondatokat mond névelővel. "Aó a Mama!" "Öhö-ö a Baba!" "Anny-a a Anya!" (fordításban: Telefonál a Mama, Sír a Levi, Hintázik az Anya) stb. Megnevezi magát: Bandababa.
Sajnos rákapott a széktologatásos mindentelérésre, így állandóan a nyomában kell lenni. Ez eléggé megnehezíti az ebédfőzés-mosogatás-takarítás tennivalóimat, de szerencsére az udvaron nincs szék, és elég gyerekbiztos, így általában kicsapom őket "legelészni", és el tudom végezni a dolgom.

Sokat nyúzzák egymást. Tulajdonképpen, ha kiteszem a lábam a helyiségből, ahol látszólag békésen játszanak, csak ötig kell számolnom, és már hallhatom is a
"fülemnek oly kedves" vinnyogásukat. Bandi nem hagyja magát: üt, harap. Levi pedig dobálózik és lök. Hogy én ebbe menynire szólhatok bele, illetve milyen módon szereljem le.... na ez a nagy-nagy kérdés, ami mostanság foglalkoztat.

és kirándultunk is, az elmúlt hónapban

Sasrétre mentünk (mi ott voltunk nászúton a vadászkastélyban). Sajnos a kisvonat épp aznap nem járt, de azért kirándultunk egyet a tanösvényen a fiúkkal. Levi lőtt egy farkast, és egy szarvast is, aki a fáról kukucskált.

és ami elmaradt:

Klára szülinap! Négy (!!!!!) éves lett egy hónapja.
Na persze az ünnep nem maradt el, csak a poszt róla :)
Beszéljenek a fotók:

szülinapi meglepetés

Ma ünnepeltünk. Igen, én léptem egyet az öregedés számokban is mérhető lépcsőfokain. A tortavágásnál azonban nem volt teljes a létszám, ketten, illetve hárman is hiányoztak. Gizus és Gergő éppen a szülőszobán töltötték ezt az időt, hogy életet adjanak az unokaöcsémnek Benedeknek. Szóval ezen a napon mindenki kapott ajándékot: ki fiút, ki öcsköst, ki unokát, ki unokatesót, ki unokaöcsköst.....
Köszönjük Gizus, Gergő!
ISTEN HOZOTT BENEDEK!