tojás folyt. köv.

Feltörtünk kettőt:

dolgozok

Végre testhezálló feladatot kaptam. Eredmények később.

a tojás

Péntek este, mikor hazaértünk a kinti asztalon várt az alábbi látvány (Tomi volt az előkészítője). Az első tojásunk :)

Lassan eljutunk odáig, hogy nem kell normális méretű, és minőségű tojás után kutatnunk!

Azóta ma reggelre tojtak még egyet. :D

és íme...

...egy négy hónapos álma:

Bandi 4 hónapos

Bandikánk 2 perc múlva (most 21:53) betölti a 4. hónapját. Nem mondom, hogy lassan telt...

Ez a kis lurkó egyre nyitottabb. Rengeteget mosolyog, és vigyorog, állandóan lesi a pillanatot, mikor megfoghat valakit a tekintetével.

Sokat ügyesedett. Ma már az egyik kezéből a másikba rakosgatta a játékait! És nagyon igyekszik az oldalára fordulni hátról: néha-néha egy erősebb vonzás (érdekes játék) képessé is teszi, de nem stabil a tudás. Édesen reagál a bátyuskája kedveskedéseire is.

Imádja a nyúzást (az én gyerekem:), csiklandós, és nagyokat nevet, ha belefúrom magam az oldalába, hasába. És azt is imádja, ha dobálom, és röptetem (nálunk én vagyok a nyúzásfelelős, és nem Apa).

Fényképem ma nincsen! Majd igyekszem pótolni a hiányosságot!

első fotók

Ma Levente kezébe adtam a kamerát és megmutattam, hol nézze, és hol nyomja!

Ráérzett a lenyegre :D

vendégek

Pünkösd Vasárnap vendégeink voltak. Pesti barátaink látogattak meg minket, és hozták magukkal pécsi barátnémet is, és persze mindenki a csemetéjét. Ehhez még társultak bátyámék a lyányokkal, és a fiaim kereszttantija, így elég nagy volt a népszaporulat. A gyerekek ivararánya tökéletes volt 3-3 (3év 5hónapos; mindjárt 3éves; 2év 5hónapos; mindjárt 2éves; 1év 7hónapos és 4 hónapos, szép kis sor). Mivel volt profi fotós csak félve kaptam elő a gépet, mikor átmentünk csúzdázni a szembe játszótérre.

Íme Luca a mindjárt 2 éves:

Katus a 1év 7 hónapos:

Marci a rangidős (3 év 5 hónapos)

Újra Luca:

Marci és Levi (2év 5 hónapos)

Katus és Klára (minjárt 3 éves)

Bandit látjátok eleget :D

évfordulócska

Éppen 6 éve döntöttünk egymás mellett Tomival, éppen pünkösdkor (bár akkor 29-re esett), éppen egy barátházaspár esküvőjén. Tudniillik már 2001 óta kacsintgattunk egymásra, miután egy faluból való fiatalok va... khm voltunk. Azóta már más és komolyabb évfordulóink is vannak, de akkor ezt még nem sejthettük. :D

ujjacskák

Végre valahára Bandi is megtalálta az ujjacskáit. Már nagyon drukkoltam neki. Bár nem a legszabályosabb módon értelmezte a dolgot, de állítólag ez nálunk családi hagyomány. Hát nekem így is jó, ha neki jó.

Levi nem volt ujjszopós, mert cumis volt. De hamar elhagyta. Bandinak nem kellett a cumi (pedig rajtam nem állt), az elejétől láttam, hogy az ujjára hajt. Hajnalban, ha még nem érzem időszerűnek a fekelést, vagy a délutáni alvásnál, amit próbálok Leviféle hosszúságura nyújtani, meg szoktam kínálni cumival, ha ébredezik, és el is fogadja abban a kómás állapotban, de egyébként nem. Viszont mostantól boldogan cuppogtat:

a hordozás és én

Azért írom le, mert nagyon sok megkérdőjelező megjegyzést kapok mostanában (legtöbbet a vasárnapi miséken sajnos.... ugye a falu szeme figyel... ;). Gondoltam hátha ezzel is magyarázatot adok néhány dologra.

Mikor Levivel voltam várandós, sok dologról megvolt a stabil véleményem a hogyannal kapcsolatban. Persze ezzel minden anyuka így van, és sokminen megváltozik a gyerek megszületésével, és cseperedésével.

Ugyan hallottam a kendőről, és szimpatikus is volt, de pár próba után megállapítottam, hogy Levi feszeng benne, nem szereti (ezt értsétek úgy, hogy mondjuk 3-ból 3-szor). Na ma már tudom, hogy nem feltétlenül volt így. Lehet, hogy nem jókor próbáltam, és lehet, hogy nem is helyes módon?! Lehet, de az is tény, hogy nagyon nyugis kisbabám volt, és tulajdonképpen ilyen szempontból nem is volt szükségünk rá: hatalmasakat aludt a friss levegőn a mózesben, és órákig elüldögélt egy-egy játékkal, és elfoglalta magát (még ma is ilyen). Vettem a jelzéseit, és igény szerint szoptattam, de az is elég szabályos és kiszámítható volt.

10 hónapos kora körül kezdtem a mosható pelenkázás gondolatával foglalkozni, és akkor találtam rá arra a közösségi oldalra, ahol a mosható pelenkákhoz megfelelő információkat tudtam szerezni. Na de ott nem csak ezzel, hanem ( a kendős opción túl) egyéb hordozókkal is megismerkedhettem, sőt ki is próbállhattam (Levi ezt a próbát sem viselte túl jól :)) a pécsi anyukák jóvoltából (akiket tulajdonképpen előbb ismertem élőben, mint onnan :), és ezen felbuzdulva megvarrtam az első Mei-tai-unkat (csatolok képet). Szimpatikus volt mert: hátra tudtam benne kötni Levit (persze a kendőben is, de ezt könnyebb volt kezelni) és ezt Ő is élvezte, egyszerű volt a használata, és kényelmes volt vele mindenhol közlekedni, és mert persze én varrtam (azóta is büszke vagyok rá). Levi akkoriban lett bújós, kábé 1 éves kora körül, ami azóta is megvan és imádom (mert én is az vagyok :D), és igyekszem is mindig kielégíteni.

Aztán vettem egy kendőt (Ursulát) is és azt is nagyon megszerettük. Addigra már Bandi a pocakomban volt, de én bátran hordoztam tovább Levit a kendőben, mert az volt kényelmes hozzá. Tudtam, hogy Bandit az elejétől hordozni fogom, ha ő is szeretné, és miért is ne szeretné? :)

Szóval adva volt már a gyakorlatom, legalábbis hátonhordozásban, de hamar belejöttem elöl is a kendőzésbe, és Bandit rengeteget cipelem. Ő is nagyon nyugodt kisbabám, de sokkal jobban igényli a testközelséget, mint Levi annak idején. Már a kórházban látszott, hogy ez így van.

Sok megállapítást tettem meg már ezzel kapcsolatban azóta is:

-Levit is hordoznom kellett volna pici korától, attól függetlenül, hogy így is kiegyensúlyozott baba volt, és gyerek lett, de biztos számított volna egy csomó dologban. Nem állok neki keseregni, és nem ostorozom magam, hogy nem így volt, szimplán csak sajnálom, hogy nem találkoztam mélyrehatóbban akkoriban ezzel a dologgal.

-Bandi egészen kiegyensúlyozott kisbaba, és egyértelmű jelzései vannak, mikor kívánja a testközelséget, és mikor nem (ez a ritkább), és persze egyéb dolgokat is. Igény szerint szoptatom (szoktam mondani az én igényeim szerint, mert ha úgy érzem túlcsordulok, akkor is csatlakoztatom :), és igény szerint hordozom, és nincs ennél kényelmesebb. Szerintem második babánál nem is lehet másképpen. Így Levente sem érzi magát háttérben, mert míg Bandi vágya ki van elégítve a hátamon, Levié is a szabad kezeimmel.

-És itt leszögezem:

Neeem, a hátamon nem fullad meg, és nincs odaszorítva (nem azért piros a feje, hanem mert aludt egy jót), és nem szorítom el a lábát sem, és nem rossz neki, sőt...

A hátamon ugyanúgy érzem, hogy: alszik, ébren van, vesz levegőt, jól-, illetve rosszul érzi magát (ha rosszul érzi magát, nyílván nem erőltetem), mint ha babakocsiban előttem fekszik sőt...

Nagyon nagyokat és mélyeket alszik a hátamon még a legnagyobb zajban is, míg ha kiságyban alszik, vigyázni kell a csendet, és ez is bizonyítja, mennyire biztonságban érzi magát ott, sőt...

Hát ez az én egyszerűsített összefoglalásom a hordozásról. Nem túl tudományos és nem túl alapos, de nem is tanulmánynak szántam. :)

És az első hordozónk:

átlényegült adventi naptár

A kis fenyőket az adventi számolgatáshoz gyártottam. A Levi ágya meletti falvédőre voltak végig csíptetve, és egy piros tölcsér vonult végig rajtuk-bennük, ami rejtette a meglepetéseket. Nem is szedtem le őket sokáig a falvédőről, ám egyszer Katinka kezei közé kerültek, és azóta az asztalomon várakoztak jobb sorsra.

A falikép már betelepült alsó része Bandi beköltözésével eltűnt a szemek elöl (pedig már kis falu templommal, egy hajó, és egy egész vízi világ költözött oda), a teteje meg még mindig várja a további tereptárgyakat, így jött az ötlet, hogy a kis fenyők már oda is költözhetnének. Egy kis gyurmaragasztó, és már készen is lettek a fenyvesek, a Csipeszek meg kis levehető állatkákat is foghatnak majd... :D

Varró fiúk

Mit mutassak Anya?

Itt a motoj!

Bandi közben tornázik (hihetetlen mennyi energia szorul, egy ekkora emberkébe)

Itt az egész bagázs!

puttócska

Ma rájött, hogy fent kidughatja a lábát :D

alvás II.

Kisebb fentartással délután:

alvás I.

Teljes beleéléssel délelőtt:

buszozás

Ma be kellett jutnom Pécsre, de az időjárás gátolta a kocsi használati jogom (magyarán Tomi nem tudott motorral menni, így elkötötte a kocsit), hát maradt a busz. Egy-egy gyerekkel már vállaltam (igaz, ha belegondolok kettővel is, csak az más szitu volt, mert Bandi még belül lubickolt), de kettő gyerekkel kicsit más élmény. Végül nem volt semmi bajos helyzet: Bandi csípő-kötésben, Levi meg kétlábon. Hátul-babával nem ülnék-állnék buszra, mert annyira instabil az ember, hogy ha nekiesik valaminek nem tudja megvédeni a bébit, elöl vagy csípőn viszont ki lehet védeni az ütközéseket. Levi nagyon élvezte: egyedül ülhetett (igaz a kezemet fogta), és végig az erdőt, majd a házakat bámulta) Bandi, akit kivettem a kendőből mikor leültünk elrázódott a kezemben, és bóbiskolt egyet. A cikis pillanatok a fel- és leszállás, illetve az ehhez tartozó fel- és levetkőzés volt. És túléltük! És megállapítottam, hogy jobban féltem tőle, mint amennyire kellett volna.

A következő tanulságokat vontam le:

-Az emberek nagy része érzéketlen, de vannak nagggyon kedvesek (egy öreg néni biztosított, ha hátrébb nem találnék helyet, akkor ő szívesen átadja a helyét).

-Hordozókendő nélkül nem tudnék a két gyerekkel mozdulni.

-Nyáron, ha nem kell kabát sál, és egyéb nyalánkságok, sokkal könnyedebb tud lenni a dolog.

-Még inkább le kell redukálnom, mit cipelünk magunkkal....

egy jó nap

Ma Levi és Bandi is fél 7-ig aludtak (ez nálunk már alapjában véve ajándék), így kicsit kipihentebben ébredtem, mint máskor. Aztán, éppen panaszkodtam egy sort Anyukámnak, hogy az OEP még mindig nem küldte a pénzpótlást (lassan 3 hónapja), erre hallom az SMS-t, és lám, megérkezett. Persze fillérre pontosan meg van a helye, mivel feléltük az összes tartalékpénzeket, van hova visszapakolgatni. Na, de legalább egy ici-picit egyenesbe jöttünk (asszem'). Ettől még jobban kisimultak a ráncaim.

Levente egész délelőtt tündérmód eljátszott magában a Mami szobájában az autóival, egészen ebédig, amivel nem kellett sokat pepecselnem, mert tegnap este megcsináltam, csak egy krumplipürét kellett rittyenteni. Bandi egy hatalmasat aludt délelőtt, és pont újra elálmosodott a délutáni alváshoz, így mindkét gyerek 3 órát aludt ebéd után, na ez is vasalt rajtam egyet. Most Gizuséknál vagyunk, ahol egy napok óta vágyott forró zuhanyt vehettem, had ne mondjam mennyire jól esett ez is.

Mondom ezeket a tegnapi ultranyűgös, ultrasírós, ultrasötét, ultraesős, ultraszeles, ulrtarossz napunk után!

Köszönöm!

Gigukkáéknál múlt héten...

... ahogy Levi mondja! Mondjuk mostanában már Giguska :)

Sokat vagyunk náluk, és ők is nálunk.

Barnabás

Megint voltunk Győrben, és megint voltunk az Ugriparkban, és megint találkoztunk Melusékkal! Míg a nagyok bevetették magukat a játéklabirintusba, a kicsik jót szunyáltak a hátunkon. Sikerült lencsevégrekapnom Barnabás ébredezését:

Annyira szép ez a gyerek (is)!!!

az öreg hűséges

Már vagy 10 éve építtettük. Barátnőméknél volt sima hasáb alakú cserépkályha, de le akarták bontani. Ezt mi vállaltuk az anyagért cserében. Most nálunk áll, kicsit más formátumban.

tesók (Melusnak)

Magyarázat:

Ursulánk testvére Piri :) (Girasol Paradise, ha jól írom) Melus volt kendője, és most vándorol egy barátnőmhöz, hogy egy pici érkezőt ölelgessen Júniustól, de egy kicsit összeraktam őket: milyen szépek!

Áááá nem vagyok a kendők szerelmese.....

Neeeem.

Tényleg.

Najó! egy picit....

Csak annyira, mint Apa a puskáké.

itthoni állapotok

Péntek este, éppen a másnap hajnali indulásunk előtt, tönkrement a kazánunk (kombi gázkazán, azaz fűtés és melegvíz), ég a gyerekeket le tudtuk fürdetni, de nekünk már nem jutott, így maradt a cicamosdás. Még szerencse, hogy van egy tuti és gyönyörű (mindjárt kutatok képet) cserépkályhánk, ami központilag befűti (némi túlzással) az egész házat, mert mikor is romoljon el az idő, ha nem éppen ilyenkor.

Tegnap kályhánál fürdetés volt, amit egy vízzel megoldottunk :D

Jóvan akkoj!

Levente még életében nem mondta ki az "igen" szócskát, helyette a fent írt kifejezést használja MINDEN alkalommal. Így elég vicces párbeszédek kerekednek:

(Levi játszik a traktorával, Dormi nálunk, aki szintén a traktorral szeretne játszani, próbálom rávenni a fiamat ugyan adja már oda Dorminak az áhított tárgyat)

- Levi! Ugye Dormi is engedi, mikor náluk vagyunk, hogy játszál az autóival?

- Jóvan akkoj!

testvérek

Alakul a méretarány :)