Ez a kis lurkó egyre nyitottabb. Rengeteget mosolyog, és vigyorog, állandóan lesi a pillanatot, mikor megfoghat valakit a tekintetével.
Sokat ügyesedett. Ma már az egyik kezéből a másikba rakosgatta a játékait! És nagyon igyekszik az oldalára fordulni hátról: néha-néha egy erősebb vonzás (érdekes játék) képessé is teszi, de nem stabil a tudás. Édesen reagál a bátyuskája kedveskedéseire is.
Imádja a nyúzást (az én gyerekem:), csiklandós, és nagyokat nevet, ha belefúrom magam az oldalába, hasába. És azt is imádja, ha dobálom, és röptetem (nálunk én vagyok a nyúzásfelelős, és nem Apa).
Fényképem ma nincsen! Majd igyekszem pótolni a hiányosságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése