Végre valahára Bandi is megtalálta az ujjacskáit. Már nagyon drukkoltam neki. Bár nem a legszabályosabb módon értelmezte a dolgot, de állítólag ez nálunk családi hagyomány. Hát nekem így is jó, ha neki jó.
Levi nem volt ujjszopós, mert cumis volt. De hamar elhagyta. Bandinak nem kellett a cumi (pedig rajtam nem állt), az elejétől láttam, hogy az ujjára hajt. Hajnalban, ha még nem érzem időszerűnek a fekelést, vagy a délutáni alvásnál, amit próbálok Leviféle hosszúságura nyújtani, meg szoktam kínálni cumival, ha ébredezik, és el is fogadja abban a kómás állapotban, de egyébként nem. Viszont mostantól boldogan cuppogtat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése