Az estét végre a fiúkkal töltöttem, sok nem itthon töltött este után. Együtt vacsiztunk, majd kikönyörögtek egy kis mesenézést, aminek a vége az lett, hogy inkább családi videókat vettem elő, és azt nézegettük mese gyanánt. Sorban néztük a Bandi egy éves kora körüli videókat. Az egyiken az látszik, hogy Bandi játszik egy sárga műanyag hajóval, ami köztudottan Levié. Egyszer csak feltűnik a 3 éves Levi és elveszi tőle csak úgy lazán "Ez az enyém!" felkiáltással, és eloldalog. Bandi rezzenéstelen arccal néz utána, és szép lassan elmászik Levi után. Itt tartottunk a jelenetben, mikor Levente megszólal mellettem: "Bárcsak ne vettem volna el!" És ezt olyan mindenteláruló hangon, ami csak kifér belőle. Benne volt a megbánás, a kisebbekkel szemben érzett gyöngédség, a vágy, hogy bárcsak Bandi még mindig ilyen kisbaba lenne, és a testvéri szeretet minden összetevője. Ma sokkal kedvesebbek egymással, lehet, hogy többször is nézhetnénk csakládi videókat... :D
akkoriban:
