2013. március 16., szombat

megnyugvás


Nemrég még arról írtam (és terveztem bővebben is kifejteni), hogy Bandival milyen nehéz korszakon megyünk át, mert nehezen ment neki az átállás az új munkarendre, és ráadásul a dackorszak is tripla erősen jelentkezett nála. Most egy-két hétnyi távlatból azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy sokat javult a helyzet. Emlékszem Leventénél is korszakváltó volt a betöltött harmadik év, és úgy tűnik most is bejött. Az önuralma fejlődött egy hatalmasat. És talán megtanulta az energiáit irányítani.
A korábbi Bandi a nap nagy részét magával, illetve velem vívott harcokkal töltötte, mindezt olyan decibellel, hogy a dobhártyánk veszélyben volt. Levivel vívott harcainak sokszor látható nyomai voltak.
A mostani Bandi sugárzik a boldogságtól, az agresszió helyét felváltotta egy olyan mértékű szeretetáradat, ami már sok is lenne, ha nem örülnénk neki annyira a múlt viszontagságai után.
Kitalálta magának, hogy vissza szeretne bújni a pocakomba, sokat játszik kisbabát, jön bújik szorongatja a nyakam, hatalmas cuppanós puszikkal lát el, ahol ér. Persze viszont is kapja az ölelgetést, szeretgetést, puszilgatást. Most ilyen korszakot élünk, ilyen is van. És mekkora áldás ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése