szeplők-imádom

két éve...

... kaptam születésnapomra ajándékba egy unokaöccsöt. Mondhatom a legdrágábbat...
Sok év múlva biztos háta közepére sem kívánja majd, hogy együtt ünnepeljük, de most még nem zavarja a közös torta...

Idten éltessen Benedek!

Egy sorozat:

koncentráció:

Frida féle duracell túra..

..., de lehet, hogy inkább tortúra :)

Ugyanis családmentes napokat töltök a Szent György hegy lábánál a barátnőmnél. Tagnap reggel elbúcsúztam a fiúktól, akik külön-külön elláttak egy-egy labdával, amit magammal kellett hoznom az útra.
Hoztam a biciklit, mégsem olyan kiszolgáltatott az ember, ha van nála.
Kihasználva ezt a remek alkalmat, tegnap csak úgy elindultunk biciklizni a környéken az esti fürdőzés előtt. Mentünk-mentünk, cél nélkül. Köveskálon megálltunk egy biciklis pihenőnél a Kerékbárban , ahol isteni bröccsöt és mröccsöt fogyasztottunk (Zsolti barátom elnevezése a bodzás fröccsre a bröccs, akkor mi is lehet a mröccs?, annyit elárulhatok: nagyon finom...:) Ott nagy naivan beleegyeztem, hogy hegynek fel tegyünk egy kerülőt és guruljunk el fövenyesre fürdeni, ahol is Frida rokonsága nyaral, és majd onnan hazatekerünk a parton, vagy legfeljebb vonatozunk. A hegy baromi magas volt, de ekkor még nem tudtam, hogy még korántsem a határaimat feszegetem (az a hazaút volt), csak úgy hiszem, viszont lefelé isteni volt "belegurulni" a Balatonba. A víz pont jó volt, a kapott vacsora finom, így feltöltődve indultunk vissza, este 8 óra körül. Megcsináltuk, legyen elég ennyi...
Visszanézve?
- Hősként tekintek magunkra.
- Fridában biztos, hogy duracell elem van, bezzeg bennem...
A útvonalat megnézhetitek itt. Összesen 80 km körül álltunk meg.

Képeket Frida csinált, én örültem, hogy a biciklin maradok...

Ott suhanok a Balatonba

Visszaút meggyötörten: mekkora hősök vagyunk eddig?

és a tutaj (Évának szeretettel)

A többieknek:
Levente a kézműves táborban Éva nénivel készített egy tutajt, amit nagy becsben tartott egész nap, ám másnap reggelinél az öccsének ajándékozta. Éva néni meghallva a történetet megajándékozta egy profi darabbal, amit nagy szakértelemmel és precizitással az előző darabból sokat tanulva készített Levinek. Még jó, hogy akad a közelben tó, ahol azon nyomban kipróbáltuk.

dinnye

Bandi alig várta a nyarat. Már tavasszal megtanulta az évszakokat, és hogy melyik évszakban milyen gyümölcsöt ehetünk. Ha nyár, akkor dinnye!

leviszáj

- Levente! Halottad éjszaka a vihart?
- Igen!
- Hogy volt?
- Felébredtem a dörgésre.
- És esett is?
- Igen, hallottam, ahogy kint zuhog az eső.
- És nem ébresztettél fel?
- Nem. Csak ültem ott árva szemekkel.

Hurrá! Családi fotózkodás!

Drága barátném és a fiúk keresztanyukája ügyes kezű fotós, így megkértük megkértem, hogy készítsen rólunk képeket, mert olyan kevés készül, amin én is rajta vagyok, pedig, ha most nem is, később sokat fog számítani. Két nekifutás történt, az első még úgy ahogy jó hangulatú, bár két kattintás után Tomi úgy érezte, mára végeztünk, és kiadta a "Haza!" vezényszót, de mivel az a két kattintás jéééé, hát nem sikerült olyan jóra, mint Kata szerette volna, így még egy alkalmat összeszerveztünk kínkeservvel. Na ott, már az abszolút ellenállással kellett megküzdenem, hogy valami történhessen. Úgy mondanám Levi és Tomi otthon hagyták az együttműködésüket. Érdekes módon mégis egész jó képek születtek, de ez itt már tényleg a fotós érdeme! Kicsit a gyerekkínozó család képét rajzolja ki, de higgyétek el, ez nálunk mindennapos. :)
Legyen ez egy mementó itt abból az alkalomból is, hogy ma és holnap van a 6. házassági évfordulónk. :)

És néhány érdekesség :)