Frida féle duracell túra..

..., de lehet, hogy inkább tortúra :)

Ugyanis családmentes napokat töltök a Szent György hegy lábánál a barátnőmnél. Tagnap reggel elbúcsúztam a fiúktól, akik külön-külön elláttak egy-egy labdával, amit magammal kellett hoznom az útra.
Hoztam a biciklit, mégsem olyan kiszolgáltatott az ember, ha van nála.
Kihasználva ezt a remek alkalmat, tegnap csak úgy elindultunk biciklizni a környéken az esti fürdőzés előtt. Mentünk-mentünk, cél nélkül. Köveskálon megálltunk egy biciklis pihenőnél a Kerékbárban , ahol isteni bröccsöt és mröccsöt fogyasztottunk (Zsolti barátom elnevezése a bodzás fröccsre a bröccs, akkor mi is lehet a mröccs?, annyit elárulhatok: nagyon finom...:) Ott nagy naivan beleegyeztem, hogy hegynek fel tegyünk egy kerülőt és guruljunk el fövenyesre fürdeni, ahol is Frida rokonsága nyaral, és majd onnan hazatekerünk a parton, vagy legfeljebb vonatozunk. A hegy baromi magas volt, de ekkor még nem tudtam, hogy még korántsem a határaimat feszegetem (az a hazaút volt), csak úgy hiszem, viszont lefelé isteni volt "belegurulni" a Balatonba. A víz pont jó volt, a kapott vacsora finom, így feltöltődve indultunk vissza, este 8 óra körül. Megcsináltuk, legyen elég ennyi...
Visszanézve?
- Hősként tekintek magunkra.
- Fridában biztos, hogy duracell elem van, bezzeg bennem...
A útvonalat megnézhetitek itt. Összesen 80 km körül álltunk meg.

Képeket Frida csinált, én örültem, hogy a biciklin maradok...

Ott suhanok a Balatonba

Visszaút meggyötörten: mekkora hősök vagyunk eddig?