pillangó

Levi nagy természetbúvár. Nyitott és érdeklődő minden természeti jelenség és élőlény irányában. Hiába, a reggelek mami ágyában állathatározókat nézegetve nem elvesztegetett idők voltak...
Még nyaralás előtt talált egy hernyót egy kapor szárán. Le is tépte a kaprot és olyan félelmetes akciót hajtott végre, hogy odahozta NEKEM, aki leküzdve minden hányingerét próbált orr-befogva jó képet vágni a természet vizsgálatához. Neeeem semmi gondom a hernyókkal, sőt, inkább a kaporral lehet kikergetni a világból. De mindezen túl is tettem magam, és elmeséltem Levinek, hogy mi régen a Gergővel többször kíséreltünk meg mesterséges körülmények között hernyót pillangóvá változtatni. Persze az én kísérletező szellemű kisfiam kapva-kapott az alkalmon, és kért egy dunsztost. Egy öt literes üvegbe nagy hősiesen még több kaporlevelet gyömöszöltünk és több csíkos poloska társaságában betettük a hernyót is megfigyelésre. Levi még esővédőt is épített az üveg fölé, ami délben a nap ellen is véd, mindezt duplóból. Mire hazaértünk a nyaralásból bebábozódott. Majd két hétre rá, merthogy ennek is utána olvastunk, kikelt. Már tudtuk, hogy fecskefarkú lepke lesz, de Mamival nem sok bizodalmunk volt, mert amit Levinek nem kötöttem az orrára az az volt, hogy nekünk egyszer sikerült csak a kísérlet és akkor is egy kis félresikerült pillangócska bújt ki a bábból. Most nem így történt, a többit meséljék a képek:

Majd boldogan elrepült...

kirándulás

Már jó régen, évezredekkel ezelőtt, de ha nem is, legalább két hete jártunk Máré váránál. Már(é) legalább egy éve tervbe vettük és most be is vettük... volna, ha nyitva lett volna. Mostanában a kirándulásaink előtt utánanézek a neten a célpont részleteinek, már egészen rászoktunk, hogy ilyenkor az érdekességeket felolvasom a fiúknak, mégis képben legyenek, és hát a belépő és a nyitvatartás sem utolsó szempont. Most is így tettem, és eszerint közelítettünk a hegytetőhöz, de sajnos potyára. Édes drága Tamásom ebből levonta a tanulságot, hogy mi mindig pofára esünk, mindezt azért mert tavaly is volt egy ominózus Sasrét túránk, mikor is sikerült az egyetlen szünnapot belőnünk a kis-vonatozáshoz. De azt már nem veszi figyelembe, hogy e két alkalmon kívüli 10-15 alkalommal szerencsésen megúsztuk a kirándulásokat... hiába fő az optimizmus...

Azért egy szuper kirándulás volt, már csak az együtt töltött minőségi idő miatt is...

A koboldok:

újra Szent György hegy

Visszatértünk, immár családostul. Igen CSALÁDOSTUL, értsd: apa, anya, gyerekek. 

Kereken négy éve voltunk utoljára nyaralni, egy egy éjszakás Keszthelyi hétvégén. Igaz Tomi szerint öt évig nem veszem rá újra, de így legalább van idő gyűjteni a következőre...

Frida volt olyan édes és kedves, hogy felajánlotta kisházát 3 éjszakára. Innen aztán minden nap lementünk a csodás Szigligetre strandolni, és egyéb nevezetességeket is meglátogattunk. Voltunk Keszthelyen a vadászati múzeumban, ahol 4 éve is, Tomi szerint javuló tendenciával (Levi akkor másfél volt, míg Bandi mínusz fél a pocakomban, és hát egy másfél éves rohan...), főleg azért mert függetlenítettük magunkat a fiúkkal és felszöktünk a vasútmodell kiállításra, amíg Apa csemegézett a vadak között. Voltunk az Afrika múzeumban is, sajnos az árához képest jócskán le van pukkanva, de a gyerekek élvezték (nem vagyok nagy károgó, de meg kell jegyeznem, hogy a kopott pléhállatok a szemetes "dzsungellel" és a beszakadt sárkunyhó rajta zöld nylon-hálóval, bántotta a szemem, míg a jegy majdnem ötezer volt a családnak és a térképet külön meg kellett venni kétszázért....). Eztán elmentünk hűsölni a tapolcai tavas-barlangba, na aaaz szuper volt, igaz kiderült, hogy mindketten klausztrofóbiásak vagyunk, de a gyerekek nem, mi meg majd feldolgozzuk.... Tomi felkirándult a hegyre is a fiúkkal, míg én összepakoltam indulás előtt, és hazafelé Tihany belső tavait még útba-vettük, és hát egy kompozással zártuk a balatoni létet, majd hazafőztük magunkat az autóban, és megfogadtuk, hogy legközelebb csakis klímás kocsit veszünk... majd olyan 20 év múlva...

Még annyit el kell mesélnem, hogy Leventét az első nap hősévé avattuk, miután 13 kilométert letekert a strandolásért, és ebbe benne foglaltatik a szigligeti vár alatt található hiperszuperfinom fagyizóhoz való feltekerés is, igen tekerés és nem tolás!!! (Másnap Apa már nem vállalta a szívroham közeli állapotot, hogy bicajjal járjunk strandolni, mert volt egy autóút szakasz, amit meg kellett tennünk, hogy a bicikliútra érjünk, és bár Levi betartja a szabályokat, azért mégis mellette mentek el az autók...)

És a képek:

"Csináljunt úgy mint a dojilla, jóóó?"

Családi fotó: míg én vaku nélkül fotóztam, éppen hátulról vakuztak így a még hátrébb álló Tomi is rákerült a képre...