Hol is kezdjem... Felmerült az igény, hogy az ovis barátaikat szeretnék itthon látni a szülinapjukon. Meg vagyok győződve róla, hogy ez nem belső igény, hanem ovihatás, de felmerült, hát mit tegyünk... Legyen... Kezdtem az igényfelmérést:
- És fiúk, ha lenne ovizsúrotok kit hívnátok meg?
- Az összes fiút az oviból!- hangzott Levitől.
- Sorold el akkor légyszíves, kik ezek?!
Namost a sorolás megállt 8 fiúnál, pedig dupla ennyien vannak, de hiába célozgattam, több név nem hangzott el.
Amikor bele gondoltam, hogy a mi gyerekeink alapból öten vannak (merthogy unokatesónak alanyi jogon jár a meghívás), és még hozzá jön 8 fiú és legalább 4-5 testvérük, akkor kicsit megijedtem.
Osztottam-szoroztam, és az itthoni körülmények és tapasztalatok azt súgták, 10 fő körül kell tartanom a létszámot (mint kiderült nagyon ideális gondolat volt), így azt mondtam Nekik, hogy 2-2 embert hívhatnak, és ahhoz még úgyis tatoznak testvérek, így lett 12 fős a csapat. Probléma nélkül magabiztosan sorolták a 2-2 barátot, nem is volt semmi hezitálás, ennek külön örülök, mert nagyon rossz lett volna, ha hiányérzetük marad, kit kellene még hívni. Szuper csapat jött össze, és jó volt belelátni, hogy milyen jó kapcsolatokat építettek ki az óvodában a barátaikkal.
Készültünk kis ajándékokkal, játékkal, és persze tortával. Remélem, hogy mindenki jól érezte magát, mert a mi fiaink igen, és mi felnőttek is.
Holnap pedig jön a családi muri, süthetem a tortákat, mert van kívánságlista.
Ja és "Így neveld a sárkányod!" lázban égünk, ezt látni fogjátok:
Ezt Anyu kísérletezte ki, és gyártottuk le sorozatban, megvolt a sikere, mindenki hazavihetett egy Fogatlant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése