Alapvetően nem vagyok egy rosszkedvű alkat, mint ahogy sovány sem :), sőt... De vannak olyan napok,amikor minden rosszul indul. Aznap úgy ébredek, mint akit összetörtek, mintha nem is aludtam volna, hanem egész éjszaka feszítettem volna az összes izmomat, de ezen még túl tudnék lépni, ha aznap Levi se ébredne extra nyűgösen. De aznap még Levi is úgy ébred, mint én, és már akkor képtelen vagyok tolerálni a rosszul sikerült ébredést, amitől már reggel kiborul a bili, de valahogy ezen átcsusszanunk. Túléljük, elfogynak a kakaók és a tejeskávék, és veszünk egy nagy levegőt a nap további részéhez, Levi végre az autói között. Viszont Bandi, aki egyébként egy ártatlan kis jókedvű bárányka, elkezd nyűgösködni a jogosan követelt délelőtti alvása miatt, amit aznap nehéz összehozni, mert míg szoptatom alvás céljából, Levi ott csicsereg, amitől Bandi nem tud elaludni, ekkor veszek össze másodszor az elsőszülöttemmel, akiban csak a féltékenységet szítom ezzel a szituációval. Ekkorra megint elég ingerült vagyok ahhoz, hogy Bandit ne tudjam elnyugtatni, így nem csoda, ha ilyenkor hátamon sem érzi már jól magát, és lekéretőzik, no ekkor jön a babakocsi, amiben elringatom, szerencsére ez működik, csak itt fél óránál hosszabban nem alszik. Ezután akad egy kis időm, amit ugyan tölthetnék Levivel, hogy rendbe tegyem a kis lelkét, és jobb napokon ezt teszem, de ma nem, mert ma nem tudok felszabadult lenni vele, ráadásul ott az ebéd is, ami nem főzi meg magát, így inkább azt választom. Szerencsére, vagy aznap inkább szerencsétlenségemre Levi szívesen segít a konyhában, csak olyankor kettőt előre, egyet hátra a tempó, amit aznap nem biztos, hogy jól viselek, mivel kevés időnk van, míg Bandi fel nem ébred. És fel is ébred, node mivel szegénykém nem aludt eleget innentől nyűgös. És ezen a napon még a kendő adta megoldás sem működik, mert ez egy ilyen nap. Végül oda jutok, hogy eszünk a mélyhűtőből. De bármit is teszek Levi elé, aznap nem eszik, éppen csak inni hajlandó, szerencsére ezt már rég megtanultam elengedni így ezen nem veszek vele össze, csak éppen míg a Bandit újra letenném aludni, addig kellene az ebéddel elfoglalnia magát. Valahogy végre sikerül a Bandit letennem, de már délben, mert ugye nem aludt eleget délelőtt. És bár evés nélkül, de Levi is ágyba kerül 13 órára, csak éppen egy kisebb csatát kell vele vívnom, míg a pelenkát kicserélem rajta. Még édesen suttog is, míg a mesével és az elalvással foglalkozunk, mivel Bandi alszik. És végre mindktő alszik, egy nagy sóhajjal kisettenkedek a szobából. Jöhetne az idegnyugtató pihenés, de nem, mert Bandi nem tud aludni (illetve tán kialudta magát). Többszöri kelés, és visszaaltatás és érzem, hogy megy fel a pumpám, és aznap nincs türelmem ahhoz, hogy a nyugalmammal őt is elnyugtassam. Hát kikapom az ágyból, és felvonulunk a padlásra, hogy legalább Levi aludjon, és elfoglaljuk magunkat. Amit beterveztem az alvásidőre ugrott, de rosszabb napokon még azt sem tudom feladni, és belekezdek. De Bandi nem hagyja, úgy érzi ez az ő ideje, és most vele foglalkozzak, ami igaz is, mert mikor máskor, ha nem most, de ma nekem nem megy, csak próbálom különböző játékokkal lefoglalni, amit időről időre megun, és újra nyűglődik... Ezen a napon már csak azt várom, hogy Tomi előbb hazaérjen, mint ahogy Levi felébredne, mert úgy érzem egyedül nem bírom tovább. Aztán megjön, megebédel, és Levi ébred is, de Tominak nincs ideje (mert sok a dolga a ház körül) és hangulata sincs azon a napon, hogy a fiával játszon, vagy éppen annyit dolgoztak aznap, hogy holtfáradtan ledől, így kapok egy újabb adag szomorítót, és mostmár úgy érzem itt csak Anyu hazaérkezése lesz a megoldás, addig fogszorítva tartom magam. Talán veszek egy nagy levegőt és kivágódom velük sétálni, de aznap tuti senki nem ér rá csatlakozni hozzánk, de még az is lehet (ami mostanában nem ritka), hogy zuhog az eső, így mi sem megyünk sehova. Ülök a romjaimon a két gyerekemmel, addigra már csak magamra vagyok mérges, amiért haragudni tudtam az én egyébként nyugodt, és kedves gyerekeimre, mikor semmi rosszat nem tettek, és még a férjemet sem értem meg, aki nem feltétlenül azt várja mikor hazaér, hogy engem felváltson, hanem, hogy kikapcsolhasson a napi robot után egy kicsit, és elintézze a dolgait, nomeg azért, mert egy kibírhatatlan hárpia vagyok, akiből csak annyira fognak emlékezni a gyerekei, hogy kiabál, és néha még a földhöz is vág dolgokat, de még ha nem is csak ennyire, mert nyílván nem, akkor is lesz ilyen emlékük is. Szóval vannak ilyen napok, és van, mikor ezek a napok követik is egymást (de legalábbis sűrűbben jönnek, mint máskor), máskor meg nem jönnek sokáig. Na mostmár nagyon vágyom egy ilyen időszakra is...
