Bandi belépett a 6. hónapba... Tudom, minig azt írom, hogy hihetetlen, de tényleg az. Most született, de már lassan fél éves.
Forog (hátról hasra és vissza), és elég stabilan ül, persze hátonfekvésből még nem húzza fel magát, de a félig ülő pozícióból simán, és meg is ül elég sokáig, úgy hogy kitámaszt. Szóval az ölünkből veri az asztalt, és követelőzik. És nagyon nyitott a világra. Nem megalkuvós fajta, ez kissé szokatlan számomra, mert Levi olyan lekenyerezhető típus volt mindig is.
A testvérekről szerettem volna már régen írni. Hogy mennyire hihetetlen dolog az, hogy ez már milyen korán működik, mint kapocs. Vagyis nem igazán tanult viselkedés, hanem valami titokzatos, rejtélyes zsigerből jövő dolog. Az, hogy Levente ennyire szereti a kisöccsét, egy ajándék, és nagy öröm nekünk. Kedves vele, és sokat foglalkozik Bandival, persze egészségesen féltékeny is, van, hogy eljár (túlzásba jut) a keze: csípkedi, túlsimogatja, próbálja kényszeríteni, hogy merre, hogyan mozogjon, de azt hiszem érti, és belátja, hogy Bandi csak egy baba, és még erősen korlátozott sok dologban (szerencsére, mert addig jó:). De egy szó, mint száz, szereti Bandit, és veszi a fáradtságot, hogy nevettesse, és ha kell vigyázzon rá, vagy az álmára, szóval fontos neki.
Az hogy Bandi már e kezdetektől mennyire rajong a bátyáért, az viszont még nagyobb csodálattal tölt el. Állandóan lesi Levit, és egy picurka poénját már úgy veszi, hogy hihetetlen. Hogy ez így működik a testvétek között az gyönyörű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése