mondóka

Bandi már vagy 6 mondókát felismerhetően elmutogat. igaz általában a rövidített verziókat.
Pl.:

Csipp csipp csóka,
Vak varjúcska,
hess-hesss-hess-hess...
vagy:

Hej Gyula, Gyula, Gyula,
Pattogatott kukorica.
ésatöbbi

Nagyon édes. Úgy metakommunikál, hogy csak nézünk. Csak nyökög, de mindent mutat hozzá, mit szeretne (pl: hozza a könyvet odaadja, hátat fordít és odatolat, és már mutogat, hogy "áttt"), és nem lehet nem megérteni. Azt hiszem sokára lesz ebből beszéd, de hát evvan.
Most kezdi mondokatni, hogy "Aaaaappaaaa", meg "innnnn" (inni), de a már az eddigi egyéb szavait sem igen használja, csak a nyökögést: "ö", ha ez nem használt: "ö-ö" és így tovább.

gondolatmenet háromévesen

Nemrég:
Levente miután megitta poharából (műanyag) az innivalót, vákumot képezve a szájára-állára cuppantotta. Kérdésemre azt felelte, hogy ő most egy kutyus. No kapva-kaptam az alkalmon, és elmeséltem neki, hogy a mérges, harapós kutyusok szájára szoktak szájkosarat tenni, nehogy megharapja az embereket. Ki is veséztük a témát, hogy csak sétához, és hogfy a gazdit nem bántja, stb. Ezután nemsokkal sétálni indultunk. Nem értünk túl messze, éppen egy háromkutyás ház kerítésénél haladtunk, amikor Levi megszólalt: "Anya! Én nem akajok a kutya étele lenni!" Na eléggé ledöbbentem. De kapcsoltam. Megbeszéltük, hogy a kutya nem azért harapja meg az embert, hogy megegye, hanem mert mérges rá.

no és végre

Február képekben (nem, sajnos nincsen meg a kábel, hanem kölcsibe kaptam egyet)
Készüljetek hosszú lesz. :D

Klára néha nálunk köt ki az óviból:

Első áldozatul esett kakasunk utótörténete, olyan szép lett, hogy meg kellett örökítenem:

Elkél a meleg holmi.

Bandi étvégya változatlan.

Ritkán tudom együtt fotózni őket (asszem a fülük hasonlít :):

Ahogy tavaszodik, úgy egyre izgibbek a fények reggelente:

Az aranyhajú ifjú:

Meg a bronzhajú (most hozzunk össze egy ezüstöt mi, ááá Apa úgyis nemsokára az lesz :D)

"Anya bepajkojt az  atóó!" :

jár a baba jár...

...mint egy kiskirály.
Bandink mostmár Karácsony óta fejlesztgeti a technikát. És mostanra elérte a tökéletes módot. Először csak egy-két lépést, aztán egyre hosszabbakat, már szobahosszt is, de csak céltárggyal, aztán lakáshosszt élvezve, hogy sehol sem kell megkapaszkodni, mostmeg már bele a vakvilágba a funkció örömével. Meg kell zabálni! Azért futni remélem még nem fog...
Kismotorral pedig kiválóan tolat! Tükörből :D (merthogy nem néz hátra az biztos:)

Levi és a kakasok

Ma reggel miután kiskakasunk kikukorékolt minket az ágyból, Apával kivándoroltunk a kert végébe, és véres merényletet követtünk el három jószágunkon. Magyarán a négy kakasunkból, csak egyet hagytunk. Kint pucoltuk őket, és Mami bent várta további feldolgozásra. Levikém is sürgött forgott az ügy körül. Beadtam az első jószágot (meztelenül, fejetlenül), és elkezdődött az anatómia óra. Mami mindent pontosan elmagyarázott a kis tanoncnak. (bevallom a legutóbbi ilyen akciókor, még megpróbáltam kihagyni, de az csak egy jószág volt) Mikor a második kakast adtam be Levi felvilágosított: "Anya! Ennek a kakasnak megsérült a feje!" mutatott az első példányra. Hát mondanom sem kell, dőltem...

egyszerű az ok...

...amiért nem írok.
Nem találom a fényképezőm adatkábeljét...:(
Pedig lenne mit mutogatnom.
Ne haragudjatok!

és még egy évforduló

Ma egy éve tettem meg az első bejegyzésemet ide! :D
Jövök majd, csak időt kell szereznem valahonnan..