2011. március 3., csütörtök

gondolatmenet háromévesen

Nemrég:
Levente miután megitta poharából (műanyag) az innivalót, vákumot képezve a szájára-állára cuppantotta. Kérdésemre azt felelte, hogy ő most egy kutyus. No kapva-kaptam az alkalmon, és elmeséltem neki, hogy a mérges, harapós kutyusok szájára szoktak szájkosarat tenni, nehogy megharapja az embereket. Ki is veséztük a témát, hogy csak sétához, és hogfy a gazdit nem bántja, stb. Ezután nemsokkal sétálni indultunk. Nem értünk túl messze, éppen egy háromkutyás ház kerítésénél haladtunk, amikor Levi megszólalt: "Anya! Én nem akajok a kutya étele lenni!" Na eléggé ledöbbentem. De kapcsoltam. Megbeszéltük, hogy a kutya nem azért harapja meg az embert, hogy megegye, hanem mert mérges rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése