maszkabál

No még gyorsan, mielőtt nagyon beleszoknánk a böjtbe elújságolom, hogy voltunk egy príma kis magán szervezésű jelmezbálnak álcázott szülinapi zsúron. Levi már hetek óta eldöntötte, hogy madárnak öltözne, erre felajánlottam neki, a már létező bagoly jelmezünket, beleegyezett. Bandi a már két éve bejáratott csikóhal formát öltötte volna, ha...
Egy nappal az esemény előtt előkerültek a jelmezek némi főpróba megteremtéséhez, de sikertelen akció lett. Levi kijelentette, hogy ő nem akar bagoly lenni, és Bandi is elég érthetően adott hangot csikóhal iránti nemtetszésének, így összeomlottam. De Levidrága, akkor mi a bugyelláris szeretnél lenni. "Hát katicabogáj!" hangzott a válasz. Az csak másnap az eseményre sietve esett le, hogy annak lányok szoktak. Aznap nem, csak a láz éltetett, hogy előteremtsek két (mert akkor már eldöntöttem, hogy mindketten azok lesznek) katicajelmezt.
Anyukámat persze nyakig bevontam a dologba, és kezemben ollóval, Bözsi feneke alatt varrógépszékkel összehoztuk. Egy piros polárpléd, némi lépéscsillapító padlóalátét, és filcanyag, és viszonylag hamar jutottunk az ágyba.
Levi másnap teljesen el volt olvadva, hogy mindketten katicák lesznek, ez különösen jól esett anyai szívemnek. Az az igazság, hogy jó ideje a féltékenység írmagját sem látom a viselkedésében, csak a felelősségteljes nagytesóét. Ez biztos még sokszor fog változni, de per pillanat ennek nagyon örülök.
Szóval a maszkabál remek volt, a Levit nem is láttam, csak néha elsuhant, és a végén összeszedtem, Bandi meg jött utánam mindenhova, mint egy kis nyomkövető, de kaját azt mindig szerzett magának, én és az ennivalósasztal voltunk a két stabil pont az estéjében :D

És a képek (merthogy vettem végre egy kártyaolvasót)

Azért a csikóhal jelmez sem maradt itthon parlagon, Janka boldogan viselte, és még polip-anyukát is tudtunk mellé prezentálni (az anyukás képek sajnos nagyon alulexponálódtak)

puszidobás:

No és a rovarvolág 3 éves képviselői is összeálltak egy kép erejéig (méhecske szerepében Dormán)