és a tutaj (Évának szeretettel)

A többieknek:
Levente a kézműves táborban Éva nénivel készített egy tutajt, amit nagy becsben tartott egész nap, ám másnap reggelinél az öccsének ajándékozta. Éva néni meghallva a történetet megajándékozta egy profi darabbal, amit nagy szakértelemmel és precizitással az előző darabból sokat tanulva készített Levinek. Még jó, hogy akad a közelben tó, ahol azon nyomban kipróbáltuk.

dinnye

Bandi alig várta a nyarat. Már tavasszal megtanulta az évszakokat, és hogy melyik évszakban milyen gyümölcsöt ehetünk. Ha nyár, akkor dinnye!

leviszáj

- Levente! Halottad éjszaka a vihart?
- Igen!
- Hogy volt?
- Felébredtem a dörgésre.
- És esett is?
- Igen, hallottam, ahogy kint zuhog az eső.
- És nem ébresztettél fel?
- Nem. Csak ültem ott árva szemekkel.

Hurrá! Családi fotózkodás!

Drága barátném és a fiúk keresztanyukája ügyes kezű fotós, így megkértük megkértem, hogy készítsen rólunk képeket, mert olyan kevés készül, amin én is rajta vagyok, pedig, ha most nem is, később sokat fog számítani. Két nekifutás történt, az első még úgy ahogy jó hangulatú, bár két kattintás után Tomi úgy érezte, mára végeztünk, és kiadta a "Haza!" vezényszót, de mivel az a két kattintás jéééé, hát nem sikerült olyan jóra, mint Kata szerette volna, így még egy alkalmat összeszerveztünk kínkeservvel. Na ott, már az abszolút ellenállással kellett megküzdenem, hogy valami történhessen. Úgy mondanám Levi és Tomi otthon hagyták az együttműködésüket. Érdekes módon mégis egész jó képek születtek, de ez itt már tényleg a fotós érdeme! Kicsit a gyerekkínozó család képét rajzolja ki, de higgyétek el, ez nálunk mindennapos. :)
Legyen ez egy mementó itt abból az alkalomból is, hogy ma és holnap van a 6. házassági évfordulónk. :)

És néhány érdekesség :)

apróság

Ezt is csak azért kívánom, leírni, hogy én ne felejtsem el, annyira kedves momentuma volt a tagnap estének...

Az estét végre a fiúkkal töltöttem, sok nem itthon töltött este után. Együtt vacsiztunk, majd kikönyörögtek egy kis mesenézést, aminek a vége az lett, hogy inkább családi videókat vettem elő, és azt nézegettük mese gyanánt. Sorban néztük a Bandi egy éves kora körüli videókat. Az egyiken az látszik, hogy Bandi játszik egy sárga műanyag hajóval, ami köztudottan Levié. Egyszer csak feltűnik a 3 éves Levi és elveszi tőle csak úgy lazán "Ez az enyém!" felkiáltással, és eloldalog. Bandi rezzenéstelen arccal néz utána, és szép lassan elmászik Levi után. Itt tartottunk a jelenetben, mikor Levente megszólal mellettem: "Bárcsak ne vettem volna el!" És ezt olyan mindenteláruló hangon, ami csak kifér belőle. Benne volt a megbánás, a kisebbekkel szemben érzett gyöngédség, a vágy, hogy bárcsak Bandi még mindig ilyen kisbaba lenne, és a testvéri szeretet minden összetevője. Ma sokkal kedvesebbek egymással, lehet, hogy többször is nézhetnénk csakládi videókat... :D

akkoriban:

suhan

az idő...

Itt az év vége, most, hogy megint iskolaidőben mérem. Három hét, és elbúcsúztattuk a nyolcadikosokat. Egy rakás tervem van nyárra, többek között, hogy a fiúkkal mennyi időt fogok eltölteni, és hogy a következő tanévre hogyan fogok felkészülni, de már most megvan az a sanda gyanúm, hogy a nyár hussss, és már üdvözöljük az új elsősöket... Ettől függetlenül tervezni kell és kész.

Hogy miért akadozik a blog, az ugyanezen okon alapul, észre sem vettem, milyen régen írtam a legutolsó bejegyzést...

Most képeket hozok, mélyebbre nem merülnék...

Voltunk sárkányhajó bajnokságon a sulival, a fiúk az ivadékhalaknak drukkoltak, én a két csapatunknak, akik kategória 1. és 2. helyezést hoztak el, összesítettben 3., 4. helyet. Róluk azért nem posztolok képet, mert nem kértem rá engedélyt tőlük... de a Varró fiúk meg a Mami virítsanak helyettük:

Na jó! Szilvinek köszönhetően még rólam is készült kép...

Ha alszanak, mint két tojás!

meg ha ébren vannak is...

Fotósorozat Kláráról, olyan szép!

Katus sem marad le egy cseppet sem:

Ezek még ősziek, de megmutatom:

megnyugvás

Nemrég még arról írtam (és terveztem bővebben is kifejteni), hogy Bandival milyen nehéz korszakon megyünk át, mert nehezen ment neki az átállás az új munkarendre, és ráadásul a dackorszak is tripla erősen jelentkezett nála. Most egy-két hétnyi távlatból azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy sokat javult a helyzet. Emlékszem Leventénél is korszakváltó volt a betöltött harmadik év, és úgy tűnik most is bejött. Az önuralma fejlődött egy hatalmasat. És talán megtanulta az energiáit irányítani.

A korábbi Bandi a nap nagy részét magával, illetve velem vívott harcokkal töltötte, mindezt olyan decibellel, hogy a dobhártyánk veszélyben volt. Levivel vívott harcainak sokszor látható nyomai voltak.

A mostani Bandi sugárzik a boldogságtól, az agresszió helyét felváltotta egy olyan mértékű szeretetáradat, ami már sok is lenne, ha nem örülnénk neki annyira a múlt viszontagságai után.

Kitalálta magának, hogy vissza szeretne bújni a pocakomba, sokat játszik kisbabát, jön bújik szorongatja a nyakam, hatalmas cuppanós puszikkal lát el, ahol ér. Persze viszont is kapja az ölelgetést, szeretgetést, puszilgatást. Most ilyen korszakot élünk, ilyen is van. És mekkora áldás ez.