Bandika kedvenc szavajárása (lenne, ha tudna beszélni). Merthogy neki semmi sem mindegy. Látható volt ez már egészen az elejétől, de mostmár teljes bizonysággal állíthatom, kisebbik gyermekünk nem egy megalkuvó alkat. Fogunk mi még harcolni...
Most a legutóbb a következő dologban nyílvánult meg: hozzátáplálás. Nagy kíváncsisággal kóstol meg mindent, amit csak kínálunk neki (kivéve az üveges bébiételt...:/). Szóval nincsen gond. De az, hogy mikor adjam neki eme finom falatokat, az már nem mindegy. Gondoltam én, hogy először a kisétkezések idejére időzítek, aztán hozzá kapcsoltam az ebédet. Hát egy ideig ment is, de sokszor futottam lyukra a kanállal. És miután azt nem volt hajlandó elfogadni, csak a nyüglődés maradt, hát jött a cici. Gondoltam egy nap, ideje lenne már átgondolnom, ha ez ennyire törvényszerűen ismétlődik, és lám felfedeztem: Bandi nem kíván uzsonnázni semmi finomat, csak a legfinomabbat, viszont vacsoraidőben nagyon szívesen veszi az egyéb finomságokat is. Így hát maradt a 3 étkezés, de csakis úgy, ahogyan ő szeretné, különben nincs nyugalmunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése