No nem, nem vagyok mérges! Sőt! pár napja Levente odabújt hozzám, és dorombolni kezdett, mint egy cica (ezt sem tudom honnan vette, de konkrétan úgy hangzott) valahogy így: Drrrrradam-drrrrrradam. Hallgattam, milyen édes kis hangocska ez, mire leesett, hogy ez a gyerek pörgeti a "r" betűt. No rögtön próbáltam vele kimopndatni, hogy trabant, de megijedt, és elhöléskedte. Pár napra rá megint hallom (tegnapelőtt fürdtés közben), csak dúdorászósra fogva, hogy trra-trra-tatam, trra-trra-tatam. Újra kezdtem, kimondta gyönyörű tisztán, hogy trabant, majd a rókát, és a rigót. Nem is eröltettem tovább. Azóta minden nap találunk olyan szavakat, amiket gyönyörűen ki lehet pörgetni, így gyakorolunk. Egyenlőre még grofji (gofri), Grojdon (Gordon a mozdony), és Vrajjó (Varró), de majd ez is kitisztul.
Nem tudom, mi az általános e hangzó terén, mármint mikor szokták megtanulni a gyerekek, de én nagyon büszke vagyok rá, hogy már most ennyire szépen mondja.
2011. március 12., szombat
2011. március 11., péntek
és a mai nap fénypontja...
...a galériaágy.
Tulképpen a régi ággyal együtt emeletes. A lényeg hogy egy ágynyi helyen ketten férjenek, mert már elég szűkösen voltunk. Gergőt megkértük készítsen nekünk a speciális méretekkel rendelkező sarokba egy galériaágyat, ahol Levi aludhat. Szívesen vettem volna töredéke áron egy kész darabot, csak ennek 170cm-re be kellett férnie, és Levi régi ágyának pedig emez alá, úgy, hogy a hosszabítható funkciót is ki tudjuk majd használni, ha már van.
Ma este főpróba. Bandikám csak pislogott a megváltozott rend láttán, de nem panaszkodott, elaludt (a továbbiakat meglátjuk). Levit meg éppenséggel már vacsorázni és fürdeni is alig tudtuk lecsalogatni fentről, amióta a tesóm összeszerelte, és ő birtokbavehette. Már ő is alszik.
És a képek (merthogy...)
szerelési fázis:
Kész (festése nyáron...)
Tulképpen a régi ággyal együtt emeletes. A lényeg hogy egy ágynyi helyen ketten férjenek, mert már elég szűkösen voltunk. Gergőt megkértük készítsen nekünk a speciális méretekkel rendelkező sarokba egy galériaágyat, ahol Levi aludhat. Szívesen vettem volna töredéke áron egy kész darabot, csak ennek 170cm-re be kellett férnie, és Levi régi ágyának pedig emez alá, úgy, hogy a hosszabítható funkciót is ki tudjuk majd használni, ha már van.
Ma este főpróba. Bandikám csak pislogott a megváltozott rend láttán, de nem panaszkodott, elaludt (a továbbiakat meglátjuk). Levit meg éppenséggel már vacsorázni és fürdeni is alig tudtuk lecsalogatni fentről, amióta a tesóm összeszerelte, és ő birtokbavehette. Már ő is alszik.
És a képek (merthogy...)
szerelési fázis:
Kész (festése nyáron...)
maszkabál
No még gyorsan, mielőtt nagyon beleszoknánk a böjtbe elújságolom, hogy voltunk egy príma kis magán szervezésű jelmezbálnak álcázott szülinapi zsúron. Levi már hetek óta eldöntötte, hogy madárnak öltözne, erre felajánlottam neki, a már létező bagoly jelmezünket, beleegyezett. Bandi a már két éve bejáratott csikóhal formát öltötte volna, ha...
Egy nappal az esemény előtt előkerültek a jelmezek némi főpróba megteremtéséhez, de sikertelen akció lett. Levi kijelentette, hogy ő nem akar bagoly lenni, és Bandi is elég érthetően adott hangot csikóhal iránti nemtetszésének, így összeomlottam. De Levidrága, akkor mi a bugyelláris szeretnél lenni. "Hát katicabogáj!" hangzott a válasz. Az csak másnap az eseményre sietve esett le, hogy annak lányok szoktak. Aznap nem, csak a láz éltetett, hogy előteremtsek két (mert akkor már eldöntöttem, hogy mindketten azok lesznek) katicajelmezt.
Anyukámat persze nyakig bevontam a dologba, és kezemben ollóval, Bözsi feneke alatt varrógépszékkel összehoztuk. Egy piros polárpléd, némi lépéscsillapító padlóalátét, és filcanyag, és viszonylag hamar jutottunk az ágyba.
Levi másnap teljesen el volt olvadva, hogy mindketten katicák lesznek, ez különösen jól esett anyai szívemnek. Az az igazság, hogy jó ideje a féltékenység írmagját sem látom a viselkedésében, csak a felelősségteljes nagytesóét. Ez biztos még sokszor fog változni, de per pillanat ennek nagyon örülök.
Szóval a maszkabál remek volt, a Levit nem is láttam, csak néha elsuhant, és a végén összeszedtem, Bandi meg jött utánam mindenhova, mint egy kis nyomkövető, de kaját azt mindig szerzett magának, én és az ennivalósasztal voltunk a két stabil pont az estéjében :D
És a képek (merthogy vettem végre egy kártyaolvasót)
Egy nappal az esemény előtt előkerültek a jelmezek némi főpróba megteremtéséhez, de sikertelen akció lett. Levi kijelentette, hogy ő nem akar bagoly lenni, és Bandi is elég érthetően adott hangot csikóhal iránti nemtetszésének, így összeomlottam. De Levidrága, akkor mi a bugyelláris szeretnél lenni. "Hát katicabogáj!" hangzott a válasz. Az csak másnap az eseményre sietve esett le, hogy annak lányok szoktak. Aznap nem, csak a láz éltetett, hogy előteremtsek két (mert akkor már eldöntöttem, hogy mindketten azok lesznek) katicajelmezt.
Anyukámat persze nyakig bevontam a dologba, és kezemben ollóval, Bözsi feneke alatt varrógépszékkel összehoztuk. Egy piros polárpléd, némi lépéscsillapító padlóalátét, és filcanyag, és viszonylag hamar jutottunk az ágyba.
Levi másnap teljesen el volt olvadva, hogy mindketten katicák lesznek, ez különösen jól esett anyai szívemnek. Az az igazság, hogy jó ideje a féltékenység írmagját sem látom a viselkedésében, csak a felelősségteljes nagytesóét. Ez biztos még sokszor fog változni, de per pillanat ennek nagyon örülök.
Szóval a maszkabál remek volt, a Levit nem is láttam, csak néha elsuhant, és a végén összeszedtem, Bandi meg jött utánam mindenhova, mint egy kis nyomkövető, de kaját azt mindig szerzett magának, én és az ennivalósasztal voltunk a két stabil pont az estéjében :D
És a képek (merthogy vettem végre egy kártyaolvasót)
Azért a csikóhal jelmez sem maradt itthon parlagon, Janka boldogan viselte, és még polip-anyukát is tudtunk mellé prezentálni (az anyukás képek sajnos nagyon alulexponálódtak)
puszidobás:
No és a rovarvolág 3 éves képviselői is összeálltak egy kép erejéig (méhecske szerepében Dormán)
2011. március 8., kedd
2011. március 6., vasárnap
mondóka
Bandi már vagy 6 mondókát felismerhetően elmutogat. igaz általában a rövidített verziókat.
Pl.:
Csipp csipp csóka,
Vak varjúcska,
hess-hesss-hess-hess...
vagy:
Hej Gyula, Gyula, Gyula,
Pattogatott kukorica.
ésatöbbi
Nagyon édes. Úgy metakommunikál, hogy csak nézünk. Csak nyökög, de mindent mutat hozzá, mit szeretne (pl: hozza a könyvet odaadja, hátat fordít és odatolat, és már mutogat, hogy "áttt"), és nem lehet nem megérteni. Azt hiszem sokára lesz ebből beszéd, de hát evvan.
Most kezdi mondokatni, hogy "Aaaaappaaaa", meg "innnnn" (inni), de a már az eddigi egyéb szavait sem igen használja, csak a nyökögést: "ö", ha ez nem használt: "ö-ö" és így tovább.
Pl.:
Csipp csipp csóka,
Vak varjúcska,
hess-hesss-hess-hess...
vagy:
Hej Gyula, Gyula, Gyula,
Pattogatott kukorica.
ésatöbbi
Nagyon édes. Úgy metakommunikál, hogy csak nézünk. Csak nyökög, de mindent mutat hozzá, mit szeretne (pl: hozza a könyvet odaadja, hátat fordít és odatolat, és már mutogat, hogy "áttt"), és nem lehet nem megérteni. Azt hiszem sokára lesz ebből beszéd, de hát evvan.
Most kezdi mondokatni, hogy "Aaaaappaaaa", meg "innnnn" (inni), de a már az eddigi egyéb szavait sem igen használja, csak a nyökögést: "ö", ha ez nem használt: "ö-ö" és így tovább.
2011. március 3., csütörtök
gondolatmenet háromévesen
Nemrég:
Levente miután megitta poharából (műanyag) az innivalót, vákumot képezve a szájára-állára cuppantotta. Kérdésemre azt felelte, hogy ő most egy kutyus. No kapva-kaptam az alkalmon, és elmeséltem neki, hogy a mérges, harapós kutyusok szájára szoktak szájkosarat tenni, nehogy megharapja az embereket. Ki is veséztük a témát, hogy csak sétához, és hogfy a gazdit nem bántja, stb. Ezután nemsokkal sétálni indultunk. Nem értünk túl messze, éppen egy háromkutyás ház kerítésénél haladtunk, amikor Levi megszólalt: "Anya! Én nem akajok a kutya étele lenni!" Na eléggé ledöbbentem. De kapcsoltam. Megbeszéltük, hogy a kutya nem azért harapja meg az embert, hogy megegye, hanem mert mérges rá.
Levente miután megitta poharából (műanyag) az innivalót, vákumot képezve a szájára-állára cuppantotta. Kérdésemre azt felelte, hogy ő most egy kutyus. No kapva-kaptam az alkalmon, és elmeséltem neki, hogy a mérges, harapós kutyusok szájára szoktak szájkosarat tenni, nehogy megharapja az embereket. Ki is veséztük a témát, hogy csak sétához, és hogfy a gazdit nem bántja, stb. Ezután nemsokkal sétálni indultunk. Nem értünk túl messze, éppen egy háromkutyás ház kerítésénél haladtunk, amikor Levi megszólalt: "Anya! Én nem akajok a kutya étele lenni!" Na eléggé ledöbbentem. De kapcsoltam. Megbeszéltük, hogy a kutya nem azért harapja meg az embert, hogy megegye, hanem mert mérges rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)