A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 27., péntek

óévi séta

Eredetileg Karácsony másnapjára terveztük, de az eső eltolta egy nappal...
Csak egy rövid kört tettünk az erdőben, de eseménydús volt...



Találtunk egy (F)anakondát:


Majd valahol itt egy kondát. Sajnos a felvétel homályos lett, így nem teszem ide, de nagy élmény volt a fiúknak a legalább 10-12 tagú vaddisznócsalád látványa.










2013. december 24., kedd

2013. január 14., hétfő

túl a vészen

Drága olvasók, nézelődők!

Igazán megleptetek olvasói számotokkal, ugyanis azt gondoltam én balga, hogy majd 3-4 hónap múlva erre téved valaki és észreveszi szerény próbálkozásaimat életünk fonalának felvételével kapcsolatban, de nem így történt, és én ennek annnyira, de annnyira örülök.

De visszatérve blogom szigorú tárgyához:

Idén elűztük az első betegséget. Igaz már tavaly kezdődött, de átnyúlt a szilveszteren, így ideinek datálom. Levente már karácsony előtt itthon maradt, mert belázasodott az utolsó ovinap előtti éjjelen, és 3 napig úgy is maradt. Az ügyeleten mandulagyulladást állapítottak meg és kapott egy adag antibiotikumot, így megnyugodva várgtunk bele a karácsonyozásba, hogy mire vége az ünnepnek majd Leventénk is a régi lesz. De nem lett, sőt az éjszakák igen zavarosak voltak. Igaz, hogy a központi fűtésről lekapcsolhattuk már, de olyan köhögőrohamai lettek, hogy a két ünnep között meglátogattuk drága Edit néninket, aki rögtön a röntgenbeutalót nyomta a kezünkbe, hogy bizony ez neki gyanús. Persze hogy az volt: tüdőgyulladás mellhártyagyulladással fűszerezve. Mivel a gyermek amúgy jó fizikai állapotban volt, csak szájon át adandó, de bika antibiotikumra váltottunk, és ágybanfekvésre ítéltettünk. Így a szilveszteri hosszúhétvégén továbbfejleszthettük azon képességeinket, hogy hogyan tartsunk egy amúgy virgonc gyereket az ágyban, ráadásul ha lehet akkor vízszintes testhelyzetben. Íme néhány fogás (na neeem, nem kötöztük le, és nem is feküdtünk rá):
-meseolvasás (szerencsénkre, már szereti a hosszú egybefüggő meséket kép nélkül),
-lego (na jó ehhez félig fel kell ülnie, de nehéz eldönteni, melyikünk élvezte jobban),
-hangoskönyv, arra az időre, a már a szülőnek nincsen hangja),
-mesefilm,
-szerepjáték állatokkal, vagy anélkül,
-rajzoltatás (amiben nagy sajnálatomra, annyira nem menő...),
mindezek persze 24 órában...

A másik probléma a másik gyermek kordában, vagyis távol tartása, ugyanis nálunk a nagy testvéri szeretet általában egymás szemének a kikaparásában fejeződik ki, illetve felváltva jelentkezik a : "Ticsitém! Majd én vidázot jád!" kijelentéssel, mindez olyan mélyen búgó hanggal párosulva, ami rögtön eloszlat minden kételyt, a testvéri szeretet hiányával kapcsolatban, de csak egy-két pillanatra...
Jó testvérek ám, csak még ők sincsenek vele egészen tisztában. Zárójelben jegyezném meg, hogy ma Bandi Levit nem mint testvérét definiálta egy beszélgetés alkalmával, hanem mint barátját! Azért ilyen is előfordul.

Mindenesetre egy hét ágybanfekvés után engedélyt kaptunk annak elhagyására, így az év első hetét már talpon tölthettük, majd a múlt hét végén gyógyultnak minősítették Levit, és ma már mehetett az oviba.

Több tanulságot is levontam:
- Levinek a tüdeje a gyenge pontja, vigyázni kell rá. Már másodszor volt tüdőgyulladása, ami neki az öt éve alatt elég rossz átlag, pl. az enyémhez képest, ami ugye ... öö ... izé ... 25 év alatt nulla....
- Összetehetjük a kezünket, hogy Mami rendelkezésünkre áll, és a lábadozási és erősödési időt is normálisan kivárhattunk, nem kellett sitty-sutty benyomni az oviba, mert nekünk munkába kell állni.
- Bandinak és Tominak jót tesz, ha néha kettesben tölthetnek időt vendégségben, mert Tomi olyankor rájön, hogy nem is olyan ördögfióka a mi kisebbikünk, mint ahogy azt itthon mutatja, hanem álomgyerek, csak a körülményei nem megfelelőek, ennek bizonyítására. Tudniillik míg itthon ágynyugalom volt előírva Levinek, ők kettesben elmentek Mamázni-Papázni két napra, ami már nagyon rá fért kettőjükre.
- A gyerek egészsége mindennél előbbrevaló, a többi gond nyugodtan háttérbe szorulhat, úgyis megoldódnak előbb, vagy nagyon utóbb.

És a kis beteg prtréja: éppen a betűit gyakorolta


2013. január 3., csütörtök

egy év...

... aaaz hosszú idő! Éppen ennyi telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. És hát, hogy mi minden történt az egy év alatt az ilyen közel a szilveszterhez akár még jó is lehet. Éppen a 2012-es év, és plusz három nap összefoglalása.
Itthon terjeng a készülő kocsonya kellemes fokhagymás szaga, például ez elmaradt a múlt évben... Na de idén...

Ja! A fiúk? Hát persze! Mindenki nyílván rájuk kíváncsi és nem a kocsonyára, amit az ételfóbiás kölkek az állaga miatt meg sem kóstolnak....
A fiúk pont egy évnyit nőttek, és én csak pontokba foglalva tudom összeszedni, hogy mi minden is történt velük:

- Rögtön az év elején betöltötték a 2. és 4. életévüket, ami már lassan egy éve volt. Szép tortáik lettek, dinós és babolos (ahogy Bandi hívta).

- Levi úszni tanul, az ebihal fokozatot elérte a nyár elején, amit kamatoztatott a nyáron, ez képességeiben annyit jelent, hogy a sok, szerencsétlen, anyja által okozott baleset folytán víziszonyossá vált gyereket egy profi oktatónő visszafordított a helyes irányba, és megtanította a vízben létre. Szereti a vizet, és ügyesen merül és búvárkodik, és HANYATT DŐL(!!!) a vízben. Most már némi úszáshoz való momentumokat is elsajátítottak. Ódákat tudnék zengeni a kedves Rita néniről, aki mindezt elérte a fiamnál. Bandi is neki fog kezdeni, de még ráér, és nála már igyekeztem elkerülni a baleseteket, így valamivel könnyebb eset is lehet belőle.

- Bandi szobatiszta lett a nyáron, könnyen ment és gyorsan.

- Levi megtanult biciklizni. Na ez olyan könnyen és gyorsan ment, hogy csak na. Próbálkoztunk egy nagyobb járgánnyal, de azon félt, így a kedves és mindig adakozó lelkű Katuskánk felajánlotta az ő biciklijét, mivel neki még esze ágában sincs megtanulni, hogy nyugodtan használja a Levi, így elhoztuk egy reggel. Isteni sugallatra elhívtam Apát is a próbasétára, így ő is tanúja lehetett a csodának. Nyelet az ülés mögé, és indultunk, 3 házzal odébb nyél kitört. Sebaj, majd fogom a vállát, hát mire a bolthoz értünk, már csak a levegőben tartottam a kezem a válla körül, és mire leértünk a játszótérre, már egyedül karikázott be az oda vezető úton, aztán a medvehagyma szobor körül gyakorolt, kiabálva velem, hogy nem kell futnod mellettem anya, és hazatekert. Ennyi. Katus azt mondta, ha a Levi már megtanult menni vele, akkor örökbe is odaadja neki a biciklit :D
Emellett Bandi egy pillanat alatt megtanult a Levitől megörökölt futóbringán egyensúlyozva gurulni, szintén mire leértünk, de hát olyat már láttunk... Na persze azért őt is körbeajnároztam!

- Bandi beszokott a CSANA nevű helyi bölcsiskorúaknak szervezett intézménybe. Mindezt azért, mert én visszamentem dolgozni. A beszoktatás jól sikerült, már tavasszal járogatott a fokozatosság miatt, és szeptembertől teljes gőzzel. Nem is volt gond. Az csak később kezdődött, és még most is tart. Ez a szituáció kicsit megváltoztatta a gyermekünk viselkedését, ami részben normális. De sajnos olyan agresszív viselkedés formák alakultak ki nála, ami nem fér bele a mi elképzeléseinkbe. Most próbálom úgy alakítani, hogy kicsit könnyebb legyen neki. Két délelőttöt fel tudok szabadítani, így két nap itthon töltött lesz, amit köszönhetek az itthon ülő Maminak is természetesen. Én visszamentem, ő pedig nyugdíjba vonult, így cseréltünk mi.

A többit képekben:

Szülinapok:


Farsang: Mindketten késfogúnak öltöztek



Tavaszi pillanatok:



Úszás:



Vigyor:


Áprilisban egy kereszt unokatesóval gazdagodott a család, megszületett Lajos Máté a kereszt fiunk, aki a fiúk kereszt szüleinek a kisfia:


Sokat kirándultunk:



Ez Lajos Máténak készült keresztelőre:


Mókáztunk:



Rajzoltunk:


Még kirándultunk:



Jógáztunk:


És elérkezett a karácsony:



Majd elbúcsúztattuk az Óévet!



Boldog Új Évet Mindenkinek!

2011. december 26., hétfő

Ajándék szenteste

Már éppen befejeztem angyalkai teendőimet, és kicsinosítottam magam az estéhez. Vacsoraához hívtam a jónépet, Levi meglát:
-Anya, olyan szép vagy, lehetsz te a királylány!
Olvadoztam...

most


Régen (hű de nagyon régen) írtam! Most nem is hiánypótolnék, nincs hozzá energiám. A fiúk jól vannak nődögélnek és ez a lényeg.
Inkább rögzítem a pillanatot: kedvesek, aranyosak, okosak, harcolnak, szeretnek, játszanak, nevetnek.
Levi dinoszauruszos korszakba lépett, és ebben él. Ez teszi ki a mindennapjait.
Bandi folyékonyan beszél, csak ember legyen a talpán, aki megérti :) Mindent kimond, rengeteg szót használ és választékosan, de Levi után már semmin sem csodálkozom. :) Ő is szerepjátszik, amit szintén Levitől tanult, és bizony tipikus kétéves: akaratos, nem fogadja el a nem szócskát, és néha maga sincs tisztában vele, mit szeretne, pedig azt éppen negyon szeretné.

Az adventi naptár, egy öntapadósból készített tájat népesített be szép lassan, csinos ki papírokból kivágott kartonra ragasztott hűtőmágnesekkel. Élvezték! Ezen a képen még nincs rajta minden.


Karácsonyi ajándékokhoz készült a csoportkép...