9 hónapos

Temészetesen Bandi, mert Levi két év 9 hónapos, de mindkettő elképesztő, hogy már itt tartunk (nadejólmegmondtam).
Bandi már mindenhol feláll, és átfog más tárgyakhoz, ezzel egy pár lépést meg is tesz (no persze kapaszkodva, nem önállóan). Ennyit a mozgásfejlődésről.
Amúgy mostanában megint nagyot nyílt a csipája :) Úgy kommunikál, mint aki mindent tud. Már korábban is észrevettem, mennyi hangot használ konkrétan információ közlésre, de ez csak bővült (Levinél nem emlékszem ilyenre). Olyan nehéz írni a dolgairól, mert látni kell... Ha jó kedvűen keres, apró sikolyokkal jelzi, hogy "jövök Anya". Ha valamit kér akkor rövid "aö"-s nyögésekkel adja azt tudtunkra, és még egy rakás konkrét jelet használ (hangokat).
Sokkal ügyesebb mozgásban, mint Levi volt ilyenkor (Levi ilyenkor tanult meg felülni...), viszont Levi nagyon ügyes kezű volt (még most is). Már régen pakolgatta egymásba a dolgokat (Bandi két napja kezdte) és simán csattogtatta a kasztanyettát (magyarosan írva:) meg pörgette a labdát a kedvenc fémtáljában. Ez azért van, mert Levi sokat játszott. Bandi alig játszik. Vagy utánam nyíg, és mászik, vagy a kezemben, hátamon, más kezében van. Ha lerakom játszani 5-10 perc után kéretőzik újra hozzám (kiviszi a hajam ezzel, hogy őszite legyek, mert semmit nem tudok csinálni, csak úgy ha a hátamon van, vagy óbégat.).
Keveset alszik. Hajnalban kel, és képtelenség visszaaltatni, bezzeg, ha az ölemben ülhet ott elalszik a kis báránykám, de amint letenném....
Imádnivaló egyébként, de egy kicsit muszáj volt panaszkodnom is!

tesók kint, és bent

Egy szép őszi napon...

nem mindegy

Bandika kedvenc szavajárása (lenne, ha tudna beszélni). Merthogy neki semmi sem mindegy. Látható volt ez már egészen az elejétől, de mostmár teljes bizonysággal állíthatom, kisebbik gyermekünk nem egy megalkuvó alkat. Fogunk mi még harcolni...
Most a legutóbb a következő dologban nyílvánult meg: hozzátáplálás. Nagy kíváncsisággal kóstol meg mindent, amit csak kínálunk neki (kivéve az üveges bébiételt...:/). Szóval nincsen gond. De az, hogy mikor adjam neki eme finom falatokat, az már nem mindegy. Gondoltam én, hogy először a kisétkezések idejére időzítek, aztán hozzá kapcsoltam az ebédet. Hát egy ideig ment is, de sokszor futottam lyukra a kanállal. És miután azt nem volt hajlandó elfogadni, csak a nyüglődés maradt, hát jött a cici. Gondoltam egy nap, ideje lenne már átgondolnom, ha ez ennyire törvényszerűen ismétlődik, és lám felfedeztem: Bandi nem kíván uzsonnázni semmi finomat, csak a legfinomabbat, viszont vacsoraidőben nagyon szívesen veszi az egyéb finomságokat is. Így hát maradt a 3 étkezés, de csakis úgy, ahogyan ő szeretné, különben nincs nyugalmunk...

nyusziék

Új családtagokkal bővültünk. Na nem kell szerencsére enni adni nekik, és ágyat biztosítani, sőt tulajdonképpen még a látványukkal sem kell a szemünket fárasztani, ők ugyanis csak Levi fantáziájában léteznek. Nyuszimama és Nyuszipapa (ez a böcsületes nevük ugyanis) napi szinten velünk töltik az idejüket. Jönnek velünk autóval, és esznek velünk az asztalnál, és játszanak velünk a szobában, van hogy egyikük otthon marad, vagy éppen mással foglalatoskodik, és mi erről rendszeres jelentést kapunk Leventétől. Volt már, hogy kint maradt nyuszimama az autóból, mikor indultunk és be kellett engedni. Még nem tudom mit is kezdjek a dologgal, nem olvastam utána, de nem is izgulok miatta annyira, mert biztos nem jelent rosszat. Mindig is tudtam, hogy idősebbik gyermekünk jóóó nagy fantáziával van megáldva, és hogy ősuinte legyek, ennek nagyon örülök.

ha hétvége...

...akkor apa mindenek fölött (vagy fordítva?)

késsel, villával

Levi ma addig próbálkozott, míg nem sikerült. Már régóta szeret nyiszitelni a késével, de a két "szerszámot" együtt még nem használta. Dagadtunk a büszkeségtől. Így méltó egy Vasárnapi ebédhez:

Najó a fogásokon még van mit finomítani :)