2013. január 3., csütörtök

egy év...

... aaaz hosszú idő! Éppen ennyi telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. És hát, hogy mi minden történt az egy év alatt az ilyen közel a szilveszterhez akár még jó is lehet. Éppen a 2012-es év, és plusz három nap összefoglalása.
Itthon terjeng a készülő kocsonya kellemes fokhagymás szaga, például ez elmaradt a múlt évben... Na de idén...

Ja! A fiúk? Hát persze! Mindenki nyílván rájuk kíváncsi és nem a kocsonyára, amit az ételfóbiás kölkek az állaga miatt meg sem kóstolnak....
A fiúk pont egy évnyit nőttek, és én csak pontokba foglalva tudom összeszedni, hogy mi minden is történt velük:

- Rögtön az év elején betöltötték a 2. és 4. életévüket, ami már lassan egy éve volt. Szép tortáik lettek, dinós és babolos (ahogy Bandi hívta).

- Levi úszni tanul, az ebihal fokozatot elérte a nyár elején, amit kamatoztatott a nyáron, ez képességeiben annyit jelent, hogy a sok, szerencsétlen, anyja által okozott baleset folytán víziszonyossá vált gyereket egy profi oktatónő visszafordított a helyes irányba, és megtanította a vízben létre. Szereti a vizet, és ügyesen merül és búvárkodik, és HANYATT DŐL(!!!) a vízben. Most már némi úszáshoz való momentumokat is elsajátítottak. Ódákat tudnék zengeni a kedves Rita néniről, aki mindezt elérte a fiamnál. Bandi is neki fog kezdeni, de még ráér, és nála már igyekeztem elkerülni a baleseteket, így valamivel könnyebb eset is lehet belőle.

- Bandi szobatiszta lett a nyáron, könnyen ment és gyorsan.

- Levi megtanult biciklizni. Na ez olyan könnyen és gyorsan ment, hogy csak na. Próbálkoztunk egy nagyobb járgánnyal, de azon félt, így a kedves és mindig adakozó lelkű Katuskánk felajánlotta az ő biciklijét, mivel neki még esze ágában sincs megtanulni, hogy nyugodtan használja a Levi, így elhoztuk egy reggel. Isteni sugallatra elhívtam Apát is a próbasétára, így ő is tanúja lehetett a csodának. Nyelet az ülés mögé, és indultunk, 3 házzal odébb nyél kitört. Sebaj, majd fogom a vállát, hát mire a bolthoz értünk, már csak a levegőben tartottam a kezem a válla körül, és mire leértünk a játszótérre, már egyedül karikázott be az oda vezető úton, aztán a medvehagyma szobor körül gyakorolt, kiabálva velem, hogy nem kell futnod mellettem anya, és hazatekert. Ennyi. Katus azt mondta, ha a Levi már megtanult menni vele, akkor örökbe is odaadja neki a biciklit :D
Emellett Bandi egy pillanat alatt megtanult a Levitől megörökölt futóbringán egyensúlyozva gurulni, szintén mire leértünk, de hát olyat már láttunk... Na persze azért őt is körbeajnároztam!

- Bandi beszokott a CSANA nevű helyi bölcsiskorúaknak szervezett intézménybe. Mindezt azért, mert én visszamentem dolgozni. A beszoktatás jól sikerült, már tavasszal járogatott a fokozatosság miatt, és szeptembertől teljes gőzzel. Nem is volt gond. Az csak később kezdődött, és még most is tart. Ez a szituáció kicsit megváltoztatta a gyermekünk viselkedését, ami részben normális. De sajnos olyan agresszív viselkedés formák alakultak ki nála, ami nem fér bele a mi elképzeléseinkbe. Most próbálom úgy alakítani, hogy kicsit könnyebb legyen neki. Két délelőttöt fel tudok szabadítani, így két nap itthon töltött lesz, amit köszönhetek az itthon ülő Maminak is természetesen. Én visszamentem, ő pedig nyugdíjba vonult, így cseréltünk mi.

A többit képekben:

Szülinapok:


Farsang: Mindketten késfogúnak öltöztek



Tavaszi pillanatok:



Úszás:



Vigyor:


Áprilisban egy kereszt unokatesóval gazdagodott a család, megszületett Lajos Máté a kereszt fiunk, aki a fiúk kereszt szüleinek a kisfia:


Sokat kirándultunk:



Ez Lajos Máténak készült keresztelőre:


Mókáztunk:



Rajzoltunk:


Még kirándultunk:



Jógáztunk:


És elérkezett a karácsony:



Majd elbúcsúztattuk az Óévet!



Boldog Új Évet Mindenkinek!

2012. január 4., szerda

hogy nyoma maradjon

Még karácsony előtt néhány nappal Bandi elém ál:
-Tati jön, vébébe! No hát rohantunk, még szűkítő sem került a popi alá, csak kirántottam a pelusból, és láss csodát, tényleg oda jött a kaki. Ezzel a következőt értük el azóta:
- Tati jött....vébébe! És még ő tiltakozik, hogy a összetojt senekét, amiről az imént hámoztam le a telikakis pelust, nem helyezem a WC-re....

2011. december 26., hétfő

Ajándék szenteste

Már éppen befejeztem angyalkai teendőimet, és kicsinosítottam magam az estéhez. Vacsoraához hívtam a jónépet, Levi meglát:
-Anya, olyan szép vagy, lehetsz te a királylány!
Olvadoztam...

most


Régen (hű de nagyon régen) írtam! Most nem is hiánypótolnék, nincs hozzá energiám. A fiúk jól vannak nődögélnek és ez a lényeg.
Inkább rögzítem a pillanatot: kedvesek, aranyosak, okosak, harcolnak, szeretnek, játszanak, nevetnek.
Levi dinoszauruszos korszakba lépett, és ebben él. Ez teszi ki a mindennapjait.
Bandi folyékonyan beszél, csak ember legyen a talpán, aki megérti :) Mindent kimond, rengeteg szót használ és választékosan, de Levi után már semmin sem csodálkozom. :) Ő is szerepjátszik, amit szintén Levitől tanult, és bizony tipikus kétéves: akaratos, nem fogadja el a nem szócskát, és néha maga sincs tisztában vele, mit szeretne, pedig azt éppen negyon szeretné.

Az adventi naptár, egy öntapadósból készített tájat népesített be szép lassan, csinos ki papírokból kivágott kartonra ragasztott hűtőmágnesekkel. Élvezték! Ezen a képen még nincs rajta minden.


Karácsonyi ajándékokhoz készült a csoportkép...


2011. szeptember 14., szerda

ovitovább

Ezen a héten már ottalvós! Éééés semmi kivetnivalója ellene még mindig. Sőt, ha megyek érte délután el sem akar jönni. Van egy új, saját szerzeményű (értsd: nem vele növelkedett) barátjelöltje is. Tegnap volt a főbevetés, mert se Klárika, se Dormi nem voltak, de teljesen jól elvolt az új cimborával. Szimpatizál a nagyobb fiúkkal is.
Aludni még nem alszik. Ágnes néni azt mondja, minden neszre fülel, és rendezkedik, hogy kényelmes neki. Azt gondolom, ha megszokja az új környezetet, nem lesz gond.
Az evéssel is hadilábon áll, de hiszen ez így van ,mióta nem a ciciből kell enni, így aztán nem is vártam mást. Mondtam, hogy én itthon nem csinálok ügyet belőle, mert annál rosszabb.
Szóval alakul. Kíváncsi vagyok, lesz-e még műsor az ovi miatt, vagy megúsztuk. Azt gondolom, hogy még lesz.

Bandi, ahogy gondoltam is, nehezen viseli a helyzetet. Gizus nagyon jól jellemezte Katust, mikor a Klára oviba került: munkanélküli. Hát most Bandi is az. Egész délelőtt rajtam lóg, és hív játszani, mert nincs hozzászokva, hogy egyedül legyen, pedig nem volt jellemző rájuk az együtt játszás, de mégis egymás mellett voltak. Röviden, nincs kit szekálni...

Hát ez a helyzet.

2011. szeptember 6., kedd

és közben oviba szokunk

Levi két napja "jár" oviba! Tetszik neki (még). Holnap ott is ebédel, aztán a többit meglátjuk. Azért látom rajta, hogy furcsa neki a helyzet, és hogy lelke mélyén tudja, hogy ez most akkor valaminek a végét jelenti... Érzékeny, bújós, és sokat morfondírozik, de az ovi izgatja is a fantáziáját.
Majd meglátjuk!

ezen dolgozunk

így sok időm nincs a blogra, de megéri.. :)