Már régóta foglalkoztat, vajon hányan olvassátok ezt a blogot (sejtéseim azért vannak). Nem mintha annyira sokat számítana, mert szófosó típus vagyok, és nagy lelkesedéssel csinálom, és úgyis majd a fiúknak ér sokat (remélem legalábbis, hogy fennmarad addig), de kíváncsi alkat vagyok, és biztos pozitívan hatna rám, ha kiderülne, hogy sokan. Ha nem, az nem, de akkor majdcsak kilábalok valahogy a negatív hatásból. :)
Szóval hajrá, kommenteket kérek!
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 29., szerda
először
Ma három dolog is először történt.
Levi és Badni először játszottak úgy igazán együtt. Akadtak már pillanatok, percek, amíg egymásra leltek, de most majd egy órát bújócskáztak visítva, nevetve az asztal körül. Hát ennél kedvesebb látvány kevés van, mikor látom a teljes egyetértést a gyerekeim között. Persze már előre lehetett tudni, hogy ennek úgyis sírás fog véget vetni, mert túl nagy a vehemencia.
És igen, Bandi először életében feltörte a száját. Az úgy van, hogy én világ életemben nem tettem ki a kezem esésnél, így mindig a fejemet érték a traumák, és úgy néz ki ezt genetikusan örökítettem, mert mindkettő gyerekem mindig arcra esik. Levivel éppen ma voltunk egy elcsúnyult szájsebbel az orvosnál, de amúgy is átlagban heti egy zsájraesést produkál. Bandinál is sejthető volt már valami, mivel amíóta talajgyakorlatokat végez orra esik, hát most, hogy már foga is van, ez egy fokkal veszélyesebbé vált, így ma először, sikerült felsebesítenie is a száját. Olyan csorba szegénykém, de nagyon tud így is mosolyogni :D
És végül ma először alszik nem itthon Levi nélkülünk. Gizuskáékhoz ment, és már régóta beszélgetünk róla, hát ma lett itt az ideje. Kicsit fura érzés, csak azt a pár éjszekát töltöttem én tőle külön Bandi szüóletésekor, és se előtte, se azóta. De biztos minden renben lesz, és jól fogja érezni magát!
Jóéjt Pici fiam!
Levi és Badni először játszottak úgy igazán együtt. Akadtak már pillanatok, percek, amíg egymásra leltek, de most majd egy órát bújócskáztak visítva, nevetve az asztal körül. Hát ennél kedvesebb látvány kevés van, mikor látom a teljes egyetértést a gyerekeim között. Persze már előre lehetett tudni, hogy ennek úgyis sírás fog véget vetni, mert túl nagy a vehemencia.
És igen, Bandi először életében feltörte a száját. Az úgy van, hogy én világ életemben nem tettem ki a kezem esésnél, így mindig a fejemet érték a traumák, és úgy néz ki ezt genetikusan örökítettem, mert mindkettő gyerekem mindig arcra esik. Levivel éppen ma voltunk egy elcsúnyult szájsebbel az orvosnál, de amúgy is átlagban heti egy zsájraesést produkál. Bandinál is sejthető volt már valami, mivel amíóta talajgyakorlatokat végez orra esik, hát most, hogy már foga is van, ez egy fokkal veszélyesebbé vált, így ma először, sikerült felsebesítenie is a száját. Olyan csorba szegénykém, de nagyon tud így is mosolyogni :D
És végül ma először alszik nem itthon Levi nélkülünk. Gizuskáékhoz ment, és már régóta beszélgetünk róla, hát ma lett itt az ideje. Kicsit fura érzés, csak azt a pár éjszekát töltöttem én tőle külön Bandi szüóletésekor, és se előtte, se azóta. De biztos minden renben lesz, és jól fogja érezni magát!
Jóéjt Pici fiam!
2010. szeptember 28., kedd
Mamilánc
Ezt ma fűztem, hogy legyen mivel bíbelődnie Bandinak, mert a hajamat szemeli ki folyton, és akkor én visítok!
(Ezeket a csodaszép gyöngyöket úgy rendeltem, nem volt óccsó, de megérte szerintem.:)
(Ezeket a csodaszép gyöngyöket úgy rendeltem, nem volt óccsó, de megérte szerintem.:)
2010. szeptember 26., vasárnap
Katus 2 éves...
...volt két hete. Hát megültük, hamár ekkorára nőtt. Édes cserfes kis tünemény lett, de felkötheti a gatyáját majd az a legény, aki rá szemet vet! Van ám természet :D
Levente
Nagyfú. Szobatiszta lett, hirtelen, mikor már feladtam a reményt, hogy ezen a nyáron sikerülhet. Nyár elején elkezdtünk próbálkozni, de sajnos a biliírtózat gátolta a folyamatot. Szegénykémet annyiszor kellett bilire kényszerítenünk a hatalmas kaki akcióknál, hogy teljesen megutálta, és rá sem bírt nézni. Aztán egyszercsak augusztusban esténként fürdés közben kezdett kikéretőzni a vízből kakilni, ez aztán mindennapos lett. Onnantól tudtam, hogy mostmár hajlandó bilire ülni, így egyik napról a másikra levettük a pelust és megelőzéses jelleggel pisiltünk. Pisiltünmk, ha indultunk, pisiltünk, ha érkeztünk, pisiltünk, ha úgy láttam jónak, így aztán megúsztuk a baleserteket, és szép lassan kialakítottuk a reflexeket. Mára már megbízhatóan szobatiszta és az éjszaka is ugyanazt a pelust használjuk már hosszú ideje (egyszer cseréltük, mert már annyira rongyosra hordtuk), bár próbáltuk pelusmentesen, de éppen akkor áztatott, inkább biztos, ami biztos felvesszük. De éjszaka is szól, ha pisilni kell. A délutáni alvásnál már elhagytuk teljesen.
Azonkívül nagyon kisérletezős időszakot élünk. Pár hete kezdett lázadni a napi rutindolgok ellen (hogy fürdés lesz, hogy aludni megyünk, hogy enni kell ésatöbbi, ésatöbbi), kvázi próbálgatja a határokat . Hát beleütközik, bizony bele. A testvérféltékenység is erősödik, azt hiszem egyenes arányosan Bandi nyiladozásával. Igyekszem jól kezelni, de nehéz. El voltunk kényeztetve, mert eddig abszolút megbízható volt a testvérével kapcsolatban, nem bántotta, de újabban megrugdossa és feldönti, aztán meg úgy túlszeretgeti, hogy az a baj. Azt hiszem szegényke sokat harcol magával is.
és még nyáron...
...beszereztünk egy fürdetőkarikát. Azóta a fiúk együtt fürdenek, ami nagyszerű, mert az esti rutinon is rengeteget könnyített.
és a próza
Gyorsan eltelt a nyár.
Voltunk a Balatonon egy hetet Mamival és a srácokkal, Apa itthon maradt vigyázni a házra.
Hát... erősen túlvállaltam magam azzal a héttel. Sok volt. Főleg nekem, és idegesebb voltam, mint valaha itthon. Sátorra rendezkedtünk be, de sajnos nem volt olyan könnyed a dolog, ahogy képzeltem. Pont hideg hetet fogtunk ki, esővel, és széllel, és hideg volt éjszaka is. Egész éjjel a gyerekeket takargattam, nehogy megfázzanak. Végül felváltva Mamival aludtunk kint egy-egy gyerekkel, a másikunk bent a másikkal. Ráadásul a nagymamám is 96 éves, és neki is megvan a napirendje, amit be kell vele tartatni (ugyanis hajlamos a dédunokák miatt felrúgni) különben az egészsége és az erőnléte látja kárát. Hétvégére aztán megérkezett Frida barátném, és onnantól én is oldódtam már. Szóval nem sikerült valami jól, az én szemszögemből, de Levi rettenetesen élvezte! A fürdésen kívül minden programot megvalósítottunk, amit szerettünk volna. Voltunk a Veszprémi Állatkertben, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Gyönyörű fekvésű hely, és szépen tartott állatok, mindenkinek ajánlom, aki arra jár térjen be. Voltunk Tihanyban. Eredetileg úgy terveztük, hogy hajóval megyünk, de az út Alsóörstől túl hosszú lett volna, így inkább autóval elmentünk, és a hajózás kimerült egy komp oda, komp vissza úttal. Tihany gyönyörű, de az a sok sokkoló minden, amit árusítanak, hát jobb, ha az ember befogja a szemét. Én kimondottan rosszul tudok lenni az ilyenfajta dömpingtől. Azért akad egy-két kivétel is persze.
És végül eljutottunk Füredre is, ahol a kikötőben ácsorogtunk egy órát a hajókat lesve (éppen kikötött a Klára nevű, amit azóta is "Káika"-ként emleget Levikém), aztán sétáltunk a belvárosban. Én 3 éve voltam utoljára ott, és elképedtem micsoda változáson ment át a belváros. Nagyon tetszik. Beültünk a Bergmann cukrászdába is, amit mostmár biztos hogy legközelebb sem hagyjuk ki.
A nyár további, és előtti részét pedig itthon töltöttük, ami szintén nyaralás volt. Sokat strandoltunk a kis tónál. Levike nagyon magabiztosan mozog már a vízben, pedig csúnyán indítottunk (az első idei fürdőzéskor beborult a víz alá, és nem tudott magától kikecmeregni, de az én hős Kata barátném pikk-pakk ott termett és a fényképezőgépüket sem kímélve kimerte a gyermekemet a vízből, aki azóta is vízalatti úszásként emlegeti az eseményt). Az affér óta csak hátiBandival és karúszóval viszem a vízbe, hacsak nincs mellettünk még valaki, de a karúszó akkor is kötelező. Szóval karúszóval lebeg a vízen, és imád pancsolani.
Az apai Nagyszülőkkel belőttük az új Aquaparkot is elérendő célnak, de végül nem jutottunk el, de eljutottunk Hertelendre, és Sikondára, és mindkét helyen kitűnően éreztük magunkat.
Szóval pikk-pakk eltelt a nyár.
Voltunk a Balatonon egy hetet Mamival és a srácokkal, Apa itthon maradt vigyázni a házra.
Hát... erősen túlvállaltam magam azzal a héttel. Sok volt. Főleg nekem, és idegesebb voltam, mint valaha itthon. Sátorra rendezkedtünk be, de sajnos nem volt olyan könnyed a dolog, ahogy képzeltem. Pont hideg hetet fogtunk ki, esővel, és széllel, és hideg volt éjszaka is. Egész éjjel a gyerekeket takargattam, nehogy megfázzanak. Végül felváltva Mamival aludtunk kint egy-egy gyerekkel, a másikunk bent a másikkal. Ráadásul a nagymamám is 96 éves, és neki is megvan a napirendje, amit be kell vele tartatni (ugyanis hajlamos a dédunokák miatt felrúgni) különben az egészsége és az erőnléte látja kárát. Hétvégére aztán megérkezett Frida barátném, és onnantól én is oldódtam már. Szóval nem sikerült valami jól, az én szemszögemből, de Levi rettenetesen élvezte! A fürdésen kívül minden programot megvalósítottunk, amit szerettünk volna. Voltunk a Veszprémi Állatkertben, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Gyönyörű fekvésű hely, és szépen tartott állatok, mindenkinek ajánlom, aki arra jár térjen be. Voltunk Tihanyban. Eredetileg úgy terveztük, hogy hajóval megyünk, de az út Alsóörstől túl hosszú lett volna, így inkább autóval elmentünk, és a hajózás kimerült egy komp oda, komp vissza úttal. Tihany gyönyörű, de az a sok sokkoló minden, amit árusítanak, hát jobb, ha az ember befogja a szemét. Én kimondottan rosszul tudok lenni az ilyenfajta dömpingtől. Azért akad egy-két kivétel is persze.
És végül eljutottunk Füredre is, ahol a kikötőben ácsorogtunk egy órát a hajókat lesve (éppen kikötött a Klára nevű, amit azóta is "Káika"-ként emleget Levikém), aztán sétáltunk a belvárosban. Én 3 éve voltam utoljára ott, és elképedtem micsoda változáson ment át a belváros. Nagyon tetszik. Beültünk a Bergmann cukrászdába is, amit mostmár biztos hogy legközelebb sem hagyjuk ki.
A nyár további, és előtti részét pedig itthon töltöttük, ami szintén nyaralás volt. Sokat strandoltunk a kis tónál. Levike nagyon magabiztosan mozog már a vízben, pedig csúnyán indítottunk (az első idei fürdőzéskor beborult a víz alá, és nem tudott magától kikecmeregni, de az én hős Kata barátném pikk-pakk ott termett és a fényképezőgépüket sem kímélve kimerte a gyermekemet a vízből, aki azóta is vízalatti úszásként emlegeti az eseményt). Az affér óta csak hátiBandival és karúszóval viszem a vízbe, hacsak nincs mellettünk még valaki, de a karúszó akkor is kötelező. Szóval karúszóval lebeg a vízen, és imád pancsolani.
Az apai Nagyszülőkkel belőttük az új Aquaparkot is elérendő célnak, de végül nem jutottunk el, de eljutottunk Hertelendre, és Sikondára, és mindkét helyen kitűnően éreztük magunkat.
Szóval pikk-pakk eltelt a nyár.
NYOLC hónapos!!!
Máris! Meg kell őrülni, második gyerekkel, hogy rohan az idő! Mi lesz, ha lesz harmadik? Észre sem veszem és már férjhez adtuk ;) (tehát lány lesz :D)
Bandi rohamléptekben fejlődik. A kimaradt három hónap: júliusban négykézlábra állt (igaz a kúszást elmismásolta, de azért eljutott mindehova, ahova szeretett volna); augusztusban ebből felült (na innentől arrébb ülögetős technikára váltott) és belénk kapaszkodva felállt, aztán már néha tárgyak mellett is; és egy hete elkezdett mászni. Most az utánmászó korszakában van, amerre mozdulok origóból (tehát tőle) arra iperkedik ő is. Meg kell zabálni!
Amúgy kedden kinövesztett két fogat, amit már nagyon vártunk, mert több éjszakánk is a rovására írható, de sajnos azóta is. Tulajdonképpen nem sok változott tőle, hiszen már előtte is bojkottálta a kanalas étkeztetést, úgyhogy fáj a fejem, mit tudok a kezébe adni, hogy egyen, amit persze imád művelni. Legfőképpen az érdekli, amit mi is eszünk, és azt persze kanállal (villával) is hajlandó elfogadni, csak adjuk. Így tulajdonképpen már majdnem minden tiltólistás dolgot kikívánt a tányérunkból...
Aztán a kis értelme is sokat fejlődik. Tisztában van a hatalmával, és a jogaival, és meg is követeli azokat. Egy energiagombóc amúgy, az alváson kívül nemigen áll meg, ha felkéretőzik, az ölünkben is állandóan ficereg, ha odabújik, vagy megpihen az nem tart öt másodpercnél tovább.
Kétszer alszik naponta: egy rövidet délelőtt, és egy nagyot a Leventével. Nem is tudom hogy bírja, mert hajnalban kikukorékolja a családot az ágyból. Nyáron még 5-kor kelt, mostmár szerencsére 6-ig kihúzzuk. Remélem lassan egyre tovább alhatunk. Éjjel párszor kel (2-4), de nem fárasztó, oldalkocsit gyártottam a kiságyából, így a legkönnyebb. Szegény Levikémet megviselte, de elmeséltem neki, hogy ővele meg egy matracon aludtam, mikor pici volt.
2010. szeptember 24., péntek
2010. szeptember 23., csütörtök
itt az ősz
Álmos a kertben a hinta;
karjait ölébe ejti.
Nem táncol véle Katinka.
Nem ül az ölébe senki.
/Gazdag Erzsi: Itt az ősz!/
II.Pécsi Babahordozó Napok
Nagy erőbevetéssel a Hurcibaba Klub megrendezte idén is a hordozós napokat, még nagyobb volumenüre mint tavaly. Volt hordozós séta, és sok-sok előadás, volt standolás a sétatéren, ahol mindenféle hordozót lehetett kipróbálni, és volt sok érdeklődő szerencsénkre. Én is kivettem a részem a szervezésből, bár nem akkora mértékben, mint mások, akik előtt le a kalappal. De azért terveztem egy logót, amit aztán használhattunk, és fogunk is ezután, és plakátot, és pólókat intéztem, amiket a képeken láthattok rajtunk.
Szóval jól sikerült.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)