Gyorsan eltelt a nyár.
Voltunk a Balatonon egy hetet Mamival és a srácokkal, Apa itthon maradt vigyázni a házra.
Hát... erősen túlvállaltam magam azzal a héttel. Sok volt. Főleg nekem, és idegesebb voltam, mint valaha itthon. Sátorra rendezkedtünk be, de sajnos nem volt olyan könnyed a dolog, ahogy képzeltem. Pont hideg hetet fogtunk ki, esővel, és széllel, és hideg volt éjszaka is. Egész éjjel a gyerekeket takargattam, nehogy megfázzanak. Végül felváltva Mamival aludtunk kint egy-egy gyerekkel, a másikunk bent a másikkal. Ráadásul a nagymamám is 96 éves, és neki is megvan a napirendje, amit be kell vele tartatni (ugyanis hajlamos a dédunokák miatt felrúgni) különben az egészsége és az erőnléte látja kárát. Hétvégére aztán megérkezett Frida barátném, és onnantól én is oldódtam már. Szóval nem sikerült valami jól, az én szemszögemből, de Levi rettenetesen élvezte! A fürdésen kívül minden programot megvalósítottunk, amit szerettünk volna. Voltunk a Veszprémi Állatkertben, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Gyönyörű fekvésű hely, és szépen tartott állatok, mindenkinek ajánlom, aki arra jár térjen be. Voltunk Tihanyban. Eredetileg úgy terveztük, hogy hajóval megyünk, de az út Alsóörstől túl hosszú lett volna, így inkább autóval elmentünk, és a hajózás kimerült egy komp oda, komp vissza úttal. Tihany gyönyörű, de az a sok sokkoló minden, amit árusítanak, hát jobb, ha az ember befogja a szemét. Én kimondottan rosszul tudok lenni az ilyenfajta dömpingtől. Azért akad egy-két kivétel is persze.
És végül eljutottunk Füredre is, ahol a kikötőben ácsorogtunk egy órát a hajókat lesve (éppen kikötött a Klára nevű, amit azóta is "Káika"-ként emleget Levikém), aztán sétáltunk a belvárosban. Én 3 éve voltam utoljára ott, és elképedtem micsoda változáson ment át a belváros. Nagyon tetszik. Beültünk a Bergmann cukrászdába is, amit mostmár biztos hogy legközelebb sem hagyjuk ki.
A nyár további, és előtti részét pedig itthon töltöttük, ami szintén nyaralás volt. Sokat strandoltunk a kis tónál. Levike nagyon magabiztosan mozog már a vízben, pedig csúnyán indítottunk (az első idei fürdőzéskor beborult a víz alá, és nem tudott magától kikecmeregni, de az én hős Kata barátném pikk-pakk ott termett és a fényképezőgépüket sem kímélve kimerte a gyermekemet a vízből, aki azóta is vízalatti úszásként emlegeti az eseményt). Az affér óta csak hátiBandival és karúszóval viszem a vízbe, hacsak nincs mellettünk még valaki, de a karúszó akkor is kötelező. Szóval karúszóval lebeg a vízen, és imád pancsolani.
Az apai Nagyszülőkkel belőttük az új Aquaparkot is elérendő célnak, de végül nem jutottunk el, de eljutottunk Hertelendre, és Sikondára, és mindkét helyen kitűnően éreztük magunkat.
Szóval pikk-pakk eltelt a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése