Ma három dolog is először történt.
Levi és Badni először játszottak úgy igazán együtt. Akadtak már pillanatok, percek, amíg egymásra leltek, de most majd egy órát bújócskáztak visítva, nevetve az asztal körül. Hát ennél kedvesebb látvány kevés van, mikor látom a teljes egyetértést a gyerekeim között. Persze már előre lehetett tudni, hogy ennek úgyis sírás fog véget vetni, mert túl nagy a vehemencia.
És igen, Bandi először életében feltörte a száját. Az úgy van, hogy én világ életemben nem tettem ki a kezem esésnél, így mindig a fejemet érték a traumák, és úgy néz ki ezt genetikusan örökítettem, mert mindkettő gyerekem mindig arcra esik. Levivel éppen ma voltunk egy elcsúnyult szájsebbel az orvosnál, de amúgy is átlagban heti egy zsájraesést produkál. Bandinál is sejthető volt már valami, mivel amíóta talajgyakorlatokat végez orra esik, hát most, hogy már foga is van, ez egy fokkal veszélyesebbé vált, így ma először, sikerült felsebesítenie is a száját. Olyan csorba szegénykém, de nagyon tud így is mosolyogni :D
És végül ma először alszik nem itthon Levi nélkülünk. Gizuskáékhoz ment, és már régóta beszélgetünk róla, hát ma lett itt az ideje. Kicsit fura érzés, csak azt a pár éjszekát töltöttem én tőle külön Bandi szüóletésekor, és se előtte, se azóta. De biztos minden renben lesz, és jól fogja érezni magát!
Jóéjt Pici fiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése