Ajándék szenteste

Már éppen befejeztem angyalkai teendőimet, és kicsinosítottam magam az estéhez. Vacsoraához hívtam a jónépet, Levi meglát:
-Anya, olyan szép vagy, lehetsz te a királylány!
Olvadoztam...

most

Régen (hű de nagyon régen) írtam! Most nem is hiánypótolnék, nincs hozzá energiám. A fiúk jól vannak nődögélnek és ez a lényeg.
Inkább rögzítem a pillanatot: kedvesek, aranyosak, okosak, harcolnak, szeretnek, játszanak, nevetnek.
Levi dinoszauruszos korszakba lépett, és ebben él. Ez teszi ki a mindennapjait.
Bandi folyékonyan beszél, csak ember legyen a talpán, aki megérti :) Mindent kimond, rengeteg szót használ és választékosan, de Levi után már semmin sem csodálkozom. :) Ő is szerepjátszik, amit szintén Levitől tanult, és bizony tipikus kétéves: akaratos, nem fogadja el a nem szócskát, és néha maga sincs tisztában vele, mit szeretne, pedig azt éppen negyon szeretné.

Az adventi naptár, egy öntapadósból készített tájat népesített be szép lassan, csinos ki papírokból kivágott kartonra ragasztott hűtőmágnesekkel. Élvezték! Ezen a képen még nincs rajta minden.

Karácsonyi ajándékokhoz készült a csoportkép...

ovitovább

Ezen a héten már ottalvós! Éééés semmi kivetnivalója ellene még mindig. Sőt, ha megyek érte délután el sem akar jönni. Van egy új, saját szerzeményű (értsd: nem vele növelkedett) barátjelöltje is. Tegnap volt a főbevetés, mert se Klárika, se Dormi nem voltak, de teljesen jól elvolt az új cimborával. Szimpatizál a nagyobb fiúkkal is.
Aludni még nem alszik. Ágnes néni azt mondja, minden neszre fülel, és rendezkedik, hogy kényelmes neki. Azt gondolom, ha megszokja az új környezetet, nem lesz gond.
Az evéssel is hadilábon áll, de hiszen ez így van ,mióta nem a ciciből kell enni, így aztán nem is vártam mást. Mondtam, hogy én itthon nem csinálok ügyet belőle, mert annál rosszabb.
Szóval alakul. Kíváncsi vagyok, lesz-e még műsor az ovi miatt, vagy megúsztuk. Azt gondolom, hogy még lesz.

Bandi, ahogy gondoltam is, nehezen viseli a helyzetet. Gizus nagyon jól jellemezte Katust, mikor a Klára oviba került: munkanélküli. Hát most Bandi is az. Egész délelőtt rajtam lóg, és hív játszani, mert nincs hozzászokva, hogy egyedül legyen, pedig nem volt jellemző rájuk az együtt játszás, de mégis egymás mellett voltak. Röviden, nincs kit szekálni...

Hát ez a helyzet.

és közben oviba szokunk

Levi két napja "jár" oviba! Tetszik neki (még). Holnap ott is ebédel, aztán a többit meglátjuk. Azért látom rajta, hogy furcsa neki a helyzet, és hogy lelke mélyén tudja, hogy ez most akkor valaminek a végét jelenti... Érzékeny, bújós, és sokat morfondírozik, de az ovi izgatja is a fantáziáját.
Majd meglátjuk!

ezen dolgozunk

így sok időm nincs a blogra, de megéri.. :)

csókkirály

Bandi végre cuppanóst ad. Eddig a puszikérési kísérleteim egy nagy arconnyalással jutalmazódtak... De most cuppan! És ha az arcomra kérek, ad mind a kettőre a karomra a nyakamra és mindkét cicire is, aztán folytatja a család többi tagján! Hát így csinálja egy igazi csókkirály...

pancsolás ez is

Ezeket telefonnal fényképeztem, ezért a minőségük egy kicsit hogyismondjam.... de a tartalom kéremszépen, az tartalom! Köszönjük Janka az együttműködést!

pancsolás

ehavi kedvenc fotóm

plusz fél évek

Azért ez mégiscsak kerek még ilyenkor. Levi 3 és fél, Bandi pedig másfél éves. Gondoltam, kicsit összefoglalok ez alkalomból.
Leviről eddig is tudtuk, hogy érzékeny. Ez egyre szembetűnőbb. Nagyon empatikus a hozzáállása a környezetéhez. Figyelmes és kedves. Látszólag könnyen veszi az akadályokat, viszont ez nem mindig van így. Gyűjti a feszültséget magában, és akkor egyszercsak kirobban belőle vagy némi összeomlás formájában, vagy csak egyszerűen zizi lesz. Könnyen irányíthító, de nem éri meg kihasználni ezt a fent említett okokból. Igyekszem jól kommunikálni vele, de én is csak most tanulom a 3 évesek világát, és olyan furcsa, hogy már nem feltétlenül látok a fejébe, mint régebben. Annyi minden van már odabent. Hatalmas fantáziája van. Ha a testvére nem zavarná meg, akkor szinte egész délelőttöket, és délutánokat végigjátszana egy szuszra. Ami mostanában foglalkoztatja, a járművek, az állatok, és a könyvek. Az autóival eljátszik kész történeteket, amit vagy a mesékből, vagy a mindennnapokból vesz. A másik kedvenc játéka, hogy ő valamilyen állat. Olyankor állathangon kommunikál, amit azonnal le is fordít nekünk, ha esetleg nem értenénk az adott nyelven.

Bandi maga az öntudat. Nem is tudom honnan örörkölte ezt a karakán természetet...hm... Bírom ezt benne, pedig elég nehéz így kezelni, nem lehetetlen, csak nem ehhez szoktunk.
Már vagy 30 szava van. Persze ez enyhe túlzás, mert mindez Bandi nyelven, amit csak a bennfentesek érthetnek. De ezen a nyelven mondatokat mond névelővel. "Aó a Mama!" "Öhö-ö a Baba!" "Anny-a a Anya!" (fordításban: Telefonál a Mama, Sír a Levi, Hintázik az Anya) stb. Megnevezi magát: Bandababa.
Sajnos rákapott a széktologatásos mindentelérésre, így állandóan a nyomában kell lenni. Ez eléggé megnehezíti az ebédfőzés-mosogatás-takarítás tennivalóimat, de szerencsére az udvaron nincs szék, és elég gyerekbiztos, így általában kicsapom őket "legelészni", és el tudom végezni a dolgom.

Sokat nyúzzák egymást. Tulajdonképpen, ha kiteszem a lábam a helyiségből, ahol látszólag békésen játszanak, csak ötig kell számolnom, és már hallhatom is a
"fülemnek oly kedves" vinnyogásukat. Bandi nem hagyja magát: üt, harap. Levi pedig dobálózik és lök. Hogy én ebbe menynire szólhatok bele, illetve milyen módon szereljem le.... na ez a nagy-nagy kérdés, ami mostanság foglalkoztat.

és kirándultunk is, az elmúlt hónapban

Sasrétre mentünk (mi ott voltunk nászúton a vadászkastélyban). Sajnos a kisvonat épp aznap nem járt, de azért kirándultunk egyet a tanösvényen a fiúkkal. Levi lőtt egy farkast, és egy szarvast is, aki a fáról kukucskált.

és ami elmaradt:

Klára szülinap! Négy (!!!!!) éves lett egy hónapja.
Na persze az ünnep nem maradt el, csak a poszt róla :)
Beszéljenek a fotók:

szülinapi meglepetés

Ma ünnepeltünk. Igen, én léptem egyet az öregedés számokban is mérhető lépcsőfokain. A tortavágásnál azonban nem volt teljes a létszám, ketten, illetve hárman is hiányoztak. Gizus és Gergő éppen a szülőszobán töltötték ezt az időt, hogy életet adjanak az unokaöcsémnek Benedeknek. Szóval ezen a napon mindenki kapott ajándékot: ki fiút, ki öcsköst, ki unokát, ki unokatesót, ki unokaöcsköst.....
Köszönjük Gizus, Gergő!
ISTEN HOZOTT BENEDEK!

cici end

Ez is eljött. Egy hete nem szopizik Bandi.... Egyik szemem sír, a másik nevet. Úgy tűnik ez volt az utolsó ilyen élethelyzetem.
Nálam mindkét gyereknél hasonlóan alakult a szopitéma. Bár Levi óramű pontossággal éhezett meg mikor újszülött volt, Bandi meg kábé úgy, mint most (bárhol bármikor éhenhal), de Levi is ilyenkor hagyta abba a cicizést, najó azt kicsit szorgalmaztam én is, mert Bandi már a pocakban volt és igen fájt már.

Körülbelül a hozzátáplálásig igény szerint szopizott Bandi, aztán az evési rend beállásával a szopi is redbeszedődött. Szép lassan, ahogy bekúszott a szilárd étel, úgy kúszott ki a cici. Végül azt vettem észre, hogy már csak alváshoz szopizik. Hát az utóbbi időben meg már ez sem jutott eszébe, csak néha. Én meg meglovagoltam a dolgot, és hát nem tukmáltam, ha ő nem kérte.

Mesélek nekik, ami már leköti őt is, és a mese felénél bekúszik az ölemből az ágyába, mire befejezzük Levivel a mesét, ő már durmol.
Ezvan...

a Varró fiúk

és álom szállt reánk

Sajnos tényleg elkiabáltam a múltkor: Bandi pár napon belül visszatért a régi kerékvágásba, ami a reggeli alvásmechanizmusát illeti...
De most!
Kijelenthetem, hiába is küzdök, a szoktatásokkal! Bizony, az egyik gyerek ilyen a másik olyan. Levi bír világosban aludni Bandi nem. Így sötétítek. Na nem mindenkit, csak őt. Szerencsére ezt könnyen megteszem egy pokróc és a galéria segítségével. És alszunk! Egész éjjeleket, és nem csak hajnalig.

kirándultunk

Igen. Végül csatlakoztunk a 7. osztályhoz, és elkísértük őket a budapesti országjárásukra.
Sokat vacilláltam:
-Mamit terhelem magunkkal, mikor ő a munkaköri teendőit látná el éppen.
-cipelem a fiúkat, csak azért mert mehetnékem van.
-biztos, hogy bírni fogják-e pihenés nélkül.
-nem tartom-e vissza a társaságot a gyerekeim sebességével.
-meg még ezer és ezer kérdés....
Külső megerősítésekkel felvértezve indultunk neki az útnak. Szereztem egy könnyű kis esernyőkocsit Levinek, a hátam pedig állandó menedék volt Bandinak. A szállásunkat Frida barátnőmhöz szerveztem, ami tökéletes választás volt (Ezúton is hálásan köszönjük!!!:)
Vonatra szálltunk csütörtökön reggel a lehető legkevesebb cuccal, amit egy fél családnak össze tudtam állítani. Bandi ennivalója nyomta a legtöbbet, de hát ő bárhol, bármikor képes éhenhalni, és ezt nem kockáztathattam, végül persze több, mint a felét hazahoztuk....
Az első nap városnézéssel telt. Voltunk a várban, a Hősök terén, a Városligetben, és az esti programot már kiagytuk, mert Levi fáradt volt, így vacsi után mi nyugovóra tértünk. Levit este vallattam, mi tetszett neki a legjobban, hát a földalatti vonat, mi más?! Nem sokat altattam őket, csak letették a fejüket és már aludtak is.
Reggel újra csatlakoztunk a társasághoz, és második nap a Természettudományi Múzeum, és a Csodák Palotája volt a két fő célpont. Mindkettő nagy élmény volt Leventének. Főleg a kicsi vonatok, amik maguktól mentek.
Elfáradtunk. Levi három én pedig két mélyponton estem túl, de ez még sehol nem volt attól, mint amire számítottam. Sőt messze jobban sikerült a két nap, mint amennyire féltem tőle.
Levit és Bandit az osztály két szem lánya pesztrálta végig, és a nagyfiúk is jól megtalálták a hangot velük. Nem mondom, hogy nem terheltük le az osztályt a jelenlétünkkel, de remélem legalább annyira színesítettük is a kirándulást, mint amennyit hátráltattuk.
Én feltöltődtem, és közben jól meg is ijedtem, hogy fogok tudni visszatérni a pedagógusi szerepkörömbe... Bő egy évem van felkészülni.
Köszi Mami, köszi Lackó, hogy veletek lehettünk!

Ízelítő a képekből (amikből sajnos egy kártyányit elhagytam...:():

az én babám...

...vasutas, vasutas, vasutas, hogyha kevés az utas.....
Na nótát félretéve, igen. Mivel ezirányból jól mentem férjhez (meg még sok irányból), biz' ingyen utazunk. Hogy ezidáig ezt miért nem használtuk ki jobban, az tán csak azért történt, mert túl olcsó volt a benzin...heheheheeeee. Ha ez így nem is igaz, de az biztos, hogy mostmár brutálisan drága, így inkább maradunk az ingyenutazásnál.
Tehát mostanában vonattal megyünk, ha az ország túlfelén van dolgunk. Márpedig van. Édes drága nagymamám májusban töltötte a 97. (!!!!) születésnapját, hát mentünk, de előtte Húsvétkor is meglátogattuk, és még nagyon remélem sokszor fogjuk meglátogatni.
A héten pedig úgy tűnik (ha minden jól megy) csatlakozunk egy osztálykiránduláshoz is a fiúk meg én. Szóval vonatozunk-vonatozunk nem csak a favasúttal.

Az alapfelállás. Legyen egy jó könnyen kezelhető hátihurcibád (nekünk Babbinka forevör), amiben elfér a kisebbik, és legyen egy szabad kezed, amiben a nagyobbik keze. Így marad egy kezed, hogy húzzad a bőröndöt. Kell ennél több?

Ezt csak a hajszín miatt :) Imádom!

Imáááádom!

Na most figyeljetek! Itt az én drága nagymamám a tortájával...

.

...és kinek akad éppen arra dolga??

És ki lapul a bőrönd mögött?

:)

Enélkül el sem indulhatunk. Levinek egy rakás játék a hátára, Bandinak meg vííííz. Sok! Na meg hozzá sok pelenka.