2011. június 12., vasárnap

kirándultunk

Igen. Végül csatlakoztunk a 7. osztályhoz, és elkísértük őket a budapesti országjárásukra.
Sokat vacilláltam:
-Mamit terhelem magunkkal, mikor ő a munkaköri teendőit látná el éppen.
-cipelem a fiúkat, csak azért mert mehetnékem van.
-biztos, hogy bírni fogják-e pihenés nélkül.
-nem tartom-e vissza a társaságot a gyerekeim sebességével.
-meg még ezer és ezer kérdés....
Külső megerősítésekkel felvértezve indultunk neki az útnak. Szereztem egy könnyű kis esernyőkocsit Levinek, a hátam pedig állandó menedék volt Bandinak. A szállásunkat Frida barátnőmhöz szerveztem, ami tökéletes választás volt (Ezúton is hálásan köszönjük!!!:)
Vonatra szálltunk csütörtökön reggel a lehető legkevesebb cuccal, amit egy fél családnak össze tudtam állítani. Bandi ennivalója nyomta a legtöbbet, de hát ő bárhol, bármikor képes éhenhalni, és ezt nem kockáztathattam, végül persze több, mint a felét hazahoztuk....
Az első nap városnézéssel telt. Voltunk a várban, a Hősök terén, a Városligetben, és az esti programot már kiagytuk, mert Levi fáradt volt, így vacsi után mi nyugovóra tértünk. Levit este vallattam, mi tetszett neki a legjobban, hát a földalatti vonat, mi más?! Nem sokat altattam őket, csak letették a fejüket és már aludtak is.
Reggel újra csatlakoztunk a társasághoz, és második nap a Természettudományi Múzeum, és a Csodák Palotája volt a két fő célpont. Mindkettő nagy élmény volt Leventének. Főleg a kicsi vonatok, amik maguktól mentek.
Elfáradtunk. Levi három én pedig két mélyponton estem túl, de ez még sehol nem volt attól, mint amire számítottam. Sőt messze jobban sikerült a két nap, mint amennyire féltem tőle.
Levit és Bandit az osztály két szem lánya pesztrálta végig, és a nagyfiúk is jól megtalálták a hangot velük. Nem mondom, hogy nem terheltük le az osztályt a jelenlétünkkel, de remélem legalább annyira színesítettük is a kirándulást, mint amennyit hátráltattuk.
Én feltöltődtem, és közben jól meg is ijedtem, hogy fogok tudni visszatérni a pedagógusi szerepkörömbe... Bő egy évem van felkészülni.
Köszi Mami, köszi Lackó, hogy veletek lehettünk!

Ízelítő a képekből (amikből sajnos egy kártyányit elhagytam...:():







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése