betegen

Szegény kicsi Bandi fiunk már másfél hete küszködik a náthával (Apa is becsatlakozott az elmúlt héten). Ettől persze tiszta nyűgösek, amitől én is, és ettől Levi is, így aztán szép kis kompániát alkotunk. Bandi, ha már közelítünk az orrszívós helyszínhez (mamaszoba-ágyvég) fordul felém és esdeklőn nyöszörög, de sajnos nincs kegyelem :( De nagyon érdekes, hogy amint kikerül a szorítóbol rögtön a porszívócsővel kezd játszani, mintha ezzel akarna a félelme elébe menni. Sokat van a hátamon, nagyokat alszik, remélem meggyógyul mostmár hamar.
Ami nekünk nagyon bevált náthára:
-Sinupret, calcimusc, cebion és köptetőnek lándzsás utifű szirup, ha szükséges, én ezeket összecsepegtetem és így egybe isszák meg a gyerekek (ha valaki tud olyanról, hogy ez nem helyes szóljon)
-Orrszíváskor egyik orron be a tengervizes (vagy fiziológiás sóoldatos) orrspray, és közben a másik orron ki az orrszívóval, garantáltan minden kijön (Melusnak ötletéből indulva, örök hála:)

De most mér ezek a bevált módszerek sem segítnekek!?

És most mondja Mami, hogy ő is beállt a betegeskedők sorába. :( Hurrá!

na ki van itt?

Már régóta foglalkoztat, vajon hányan olvassátok ezt a blogot (sejtéseim azért vannak). Nem mintha annyira sokat számítana, mert szófosó típus vagyok, és nagy lelkesedéssel csinálom, és úgyis majd a fiúknak ér sokat (remélem legalábbis, hogy fennmarad addig), de kíváncsi alkat vagyok, és biztos pozitívan hatna rám, ha kiderülne, hogy sokan. Ha nem, az nem, de akkor majdcsak kilábalok valahogy a negatív hatásból. :)
Szóval hajrá, kommenteket kérek!

először

Ma három dolog is először történt.
Levi és Badni először játszottak úgy igazán együtt. Akadtak már pillanatok, percek, amíg egymásra leltek, de most majd egy órát bújócskáztak visítva, nevetve az asztal körül. Hát ennél kedvesebb látvány kevés van, mikor látom a teljes egyetértést a gyerekeim között. Persze már előre lehetett tudni, hogy ennek úgyis sírás fog véget vetni, mert túl nagy a vehemencia.
És igen, Bandi először életében feltörte a száját. Az úgy van, hogy én világ életemben nem tettem ki a kezem esésnél, így mindig a fejemet érték a traumák, és úgy néz ki ezt genetikusan örökítettem, mert mindkettő gyerekem mindig arcra esik. Levivel éppen ma voltunk egy elcsúnyult szájsebbel az orvosnál, de amúgy is átlagban heti egy zsájraesést produkál. Bandinál is sejthető volt már valami, mivel amíóta talajgyakorlatokat végez orra esik, hát most, hogy már foga is van, ez egy fokkal veszélyesebbé vált, így ma először, sikerült felsebesítenie is a száját. Olyan csorba szegénykém, de nagyon tud így is mosolyogni :D
És végül ma először alszik nem itthon Levi nélkülünk. Gizuskáékhoz ment, és már régóta beszélgetünk róla, hát ma lett itt az ideje. Kicsit fura érzés, csak azt a pár éjszekát töltöttem én tőle külön Bandi szüóletésekor, és se előtte, se azóta. De biztos minden renben lesz, és jól fogja érezni magát!
Jóéjt Pici fiam!

oldalkocsi Varró módra

 

Mamilánc

Ezt ma fűztem, hogy legyen mivel bíbelődnie Bandinak, mert a hajamat szemeli ki folyton, és akkor én visítok!
(Ezeket a csodaszép gyöngyöket úgy rendeltem, nem volt óccsó, de megérte szerintem.:)

ma

Katus 2 éves...

...volt két hete. Hát megültük, hamár ekkorára nőtt. Édes cserfes kis tünemény lett, de felkötheti a gatyáját majd az a legény, aki rá szemet vet! Van ám természet :D