2010. március 12., péntek

és akkor a fürdésről

Tán két hónapja kezdődhetett. Először, csak a kéményben fütyülő széltől ijedt meg, és rögtön kiugrott a kádból. De ezt csak szeles napokon, egyébként kiválóan eljátszadozott benne. Aztán elkezdett egyre több dologtól megriadni, egyre sűrűbben. A végén már a csendtől is, attól is, ha bármilyen kis "jajamit" vett észre a vízben, szóval tágult a kör. Körülbelül két hete kezdődött, hogy egyáltalán nem hajlandó bemenni a vízbe. Hát jöttek a becsalogató kísérletek. Hol ilyen, hol olyan játékkal, a kislányokkal, de nehéz volt még így is. Viszont arra is rászokott idő közben, hogy bekéretőzzön a fürdőbe, mikor én zuhanyzok, ilyenkor Apát is becitálta magával, így szépen hozzászoktatott, hogy nagyközönség előtt zuhanyozzak :/ De ebből jött a (véglegesnek remélem nem végleges) megoldás is, mégpedig, hogy becsábítom magamhoz a kádba, és így meg tudom mosni. Végül odáig fajult, hogy kitűnően ellubickol velem, és miután kijövök, alig lehet kirángatni, és még órákig pancsolna...
Hát kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.

1 megjegyzés:

  1. Mi is nagyon szerettünk együtt fürdeni a gyerkőcökkel. Sajnos füredi kádunk meglehetősen keskeny (vagy csak én lettem sokkal vaskosabb????)) azóta ritkultak ezek az örömteli események!

    VálaszTörlés