Isten éltesse az Andrásokat, Andorokat! 
Téged is kicsi kisfiam az első névnapodon!

tíz, tíz...

...tiszta víz...
Nem visszük vissza! Megtartjuk, az mostmár biztos :)
Bandi, betegeskedése ellenére, egy vidám kis tópé (Dormi szavaival). Bár tény, hogy így akát tíz másodpercre is odahajtja a fejét, nem csak ötre.
Annyira gyorsan érik a kis értelme. Megmutatja a kutyust az etetőszékére ragasztott figurák között, és még hozzá is teszi, hogy "uau". Ez úgy kezdődött, hogy láttam rajta az érdeklődést a kutyák hangja, és persze a maguk a kutyák iránt is, és "megbeszéltem" vele a részleteket, aztán bent az etetőszéken is megmutattam a kutyust, és azóta mint jól betanított gyermek, mindig megmutatja, ha kéredezm.
Szóval itt tartunk. produkciókra bírható, és élvezi.
Amúgy is kiráz a hideg, hogy mennyire megért helyzeteket, vagy inkább megérez. Még megvan benne a csecsemők bölcsessége, mindentudása.
Amúgy a mozgásban sem marad el, napról-napra ügyesebb (ezt 'asszem minden hónapban leírom...). Mostmár simán elér bárhova kapaszkodva, a holttereket áthidalja mászással. Kialakította a tárgyhordozást is. Míg két lábon van, természetesen a kezében visz, de ahogy négykézlábra kell helyezkedni, a szájába teszi a hordozott tárgyat és úgy kutyagol tovább. :)
Étvágya visszatért (betegsége alatt elment), mostmár szilárd reggelit is kap az antibigyó miatt.
Végre több foga van, mint füle. Egy nyűggel megoldotta négy felső foga kinövesztését.
Éjszaka csak kétszer kel pár napja (na ez biztos nem sokáig marad így, addig gyorsan pihenek:).
Nagyon mosolygós, öntudatos, és ügyes (nem is olyan kis)babánk van.

egy kis gyakorlati tudálékoskodás

  Hogy én hogy csinálom? Hőmérőzés, lázcsillapítás, gyógyszerbeadás, orrszívás, azaz amiben hamar gyakorlatot szerez az anyuka....
  Hőmérséklet mérésnél hamar rájöttem, hogy nincs jobb hőmérő, mint a higanyos (amiből sajnos csak egy van, úgyhogy arra, mint a szemünk fényére vigyázunk, mert kivonták őket a forgalomból), igaz, hogy tíz perces, de egyedül ennek hiszek, ugyanis a kis digitálisunk fél-egy fokkal mindig többet mér (sokat kísérleteztem), a csodavágyott és hiperszuper homlok- és fülhőmérőnk, amitől a megváltást vártam, pedig teljesen kiszámíthatatlan, össze-vissza mutat mindent...
  Szóval marad a higanyos fenékbe. Kicsit (illetve nagyon) hangos és szívszaggató tevékenység, de megkeményítem magam és mérünk. Nem teszem ezt sokszor, csak fürdés előtt (és nem után, mert az csalóka), vagy ha nagyon muszáj akkor többször, lázas időszakban. Ha nem súlyos, akkor inkább a halántékpuszis érzékelőmre hagyatkozom, mert az is igen kifinomult műszer. Ugyanis nemigen csillapítok. Ha 38 körül mozog és nem megy 38,5 fok fölé, és a gyermek jól viseli (!), akkor bizony hagyni szoktam, hagy dolgozzon a kis szervezete. Persze folyamatosan figyelni kell nehogy felszökjön, és bizony nekivetkőztetem (akár bodyra, trikóra is), hogy kordában tartsuk. Lázcsillapítót akkor adok, mikor letaglótzza a láz, és nyűgös tőle, vagy éjszakára, nehogy hirtelen felszökjön, míg alszunk. De akkor sem rögtön G....ciddel vagy társaival, hanem először N...phennel (szuszpenzió szájon át), és ha az esetleg nem használ (eddig egyszer volt ilyen), akkor jöhet erősebb is, mert a kettő nem üti egymást. Szóval mindig kivárok.
  Amúgy a gyógyszerbeadással Levinél nem volt gond, de Bandival még "harcolunk". Levinél bevált az erre kialakított, több gyógyszerhez is kapható kis fecskendő, amivel szinte bármit beadhattam neki, most meg már kis kupicában kapja a dolgokat. Ha náthásak akkor összecsöpögtetek nekik S...pretet Lá....ás utifű sziruppal és C.lc.musc-kal, és ezt adom nekik. Levi például, most nem köhög csak az orra folyik, de a S...pret keserűségén javít a Lá....ás utifű, így beleteszem neki és nagyon szívesen megissza (már látom, hogy az Unimukktól sem fog idegenkedni :D). Bandinak próbálkozok kanállal, pohárkával és fecskendővel is, de változó, hogy mit mivel hajlandó. Majd kialakul. Amúgy Flavon lekvárt eszünk télen mindannyian, nekünk nagyon bevált, persze így is kerül nyavaja elég a családba.
  Na és az orrszívás. Hát igen... Még a hőmérőzésnél is jobban megvisel mind anyukát, mind babát ez a művelet. Levinél kialakítottam egy fogást, amivel egyedül is ki tudtam szívni az orrát. A bal combomra ültetem úgy, hogy mindkét lábát az én lábaim közé csippentem. Az egyik karja a bal hónaljam alatt (vagy hónom alatt??) mögém kerül, míg a másikat a vállát átkarolva a fejét megtámasztva meg tudom fogni a kezemmel. Orrszívó a másik kézben, szív megkeményít és hajrá. Már írtam, hogy közben néha a másik orrlukán tengervizes orrsprayt nyomok be, na hát ezt leírni ugyan nem tudom hogyan, de ezt is egyedül megoldom már. Utána orrcsepp, és szopi. Ekkora hajcihő után megjár.
  Hát mi így...

első

Bandikánk első húzósabb megbetegedéséhez érkeztünk. Szegénykém már egy hete takonykóros, és harcolunk ellene, de a hurutja nem akart múlni, így ma bevittem a dokinéninkhez. Megvizsgálta és mindent rendben talált (tüdeje tiszta, torka szép), de biztos, ami fix elküldött a fül-orr-gége szakrendelésre. Na ott találtak galibát. Jobb oldali arcüreggyulladás, és a jobb füle is be van durranva, így kaptunk antibiotikumot. És Bandi, mint aki jól tudja a dolgát, gyorsan be is lázasodott. Szegénykém már tegnap is a hátamon töültötte a napot, de gondoltam négy fogat is növeszt egyszerre, azt még annak is betudhatnám, de úgy tűnik innen fújt a szél.

Nem érzem fontosnak a véleményem az antibiotikumról, de azért halványan elmondom. 
Sok támadás éri manapság az antibiotikumokat, holott ők nem sok mindenről tehetnek. A baj máshol van. Egy részről sokszor írják fel őket indokolatlan esetekben is (most nem részletezném, ki ezért a hibás, mert túl összetett), ami nyílván nem szerencsés az antibiotikumokra nézve. Másrészt az emberek nem veszik komolyan a szedését (nem szedik végig a kúrát), így gyengítik tovább a hatásukat, és erősítik a bacik népes és színes seregét. Ha helyes antibiotikummal kezelnek egy indokolt betegséget, és az az előírt módon van alkalmazva, ezzel semmi gond nincsen az én véleményem szerint (lehet velem vitatkozni :)

itt jártak Betti barátnőmék...

Betti a gimnáziumi legjobb barátnőm, és Dodó a párja. Levi szerint Peti és Dodó voltak, így nyilván, mivel a Peti fiú név, Dodó lett a néni.
Betti lencsevégre kapta Bandeszt. Érdekes módon Bandi félt a fényképezőgéptől, mintha még sosem látott volna, pedig...
Szóval Betti most látta először Bandit, és Levit is utoljára, kábé, mikor ekkorka volt, hát azóta változott a helyzet. De ígéretet kaptam, hogy a következő gyereket nem várja meg a következő látogatással. :) (itt megjegyzem, hogy én sem iparkodtam hozzájuk mostanában, pedig mindössze 15 km választ el egymástól minket)
Szép napot töltöttünk együtt. Kár, hogy rövid volt.
A képet ezúton is köszönöm.  És megragadom az alkalmat, hogy dícsérjem mennyire jó szeme van a fotózáshoz.

33

Emlékszem még, mikor mi siheder ifjak voltunk, volt a körben egy idősebb srác, akit 33-as Lacinak neveztünk el, és körülbelül azóta is így hívjuk, bár már egy tizessel is több talán. De a lényeg az, hogy olyan sok volt ez akkor. Erre tegnap... Hát az én hites uram is elérte, megérte, túlélte... Szóval nem is olyan sok az. (A saját születésnapom nyáron engem sokkolt, azért nem tudósítottam róla, pedig nem vagyok ennyi... szegény Tomi :D)

Isten éltessen Apa!
Szerettem volna egy családi fotót, de sajnos az egyik hozzávaló nagyon zavaró a képen :P
Na persze azért nem lett, mert mindegyiken valamelyikőnk éppen elnéz, tehát nem lett...
De Apa a két fiúval itten:
(olyan jó volt hallani, mikor összefoglalta az utóbbi egy évét, és nagyon jónak titulálta)

 És hát az igazán egyszerű csokitortára természetesen rókákat kapott. Golyóálló rókákat :) Levi este betakargatta őket (már egy tányérra költöztek), miután megvacsoráztak :)

na még egy kis Bandi

Mert olyan szép idő volt ma (bocsi, ha unalmas, de nem bírtam választani, annyira megzabálommmm...:)

napi kaki

Ezt így szó szerint...
Nálunk ez nagy szó! Levinek anyatejes kora óta nem volt rendezett a nagydolga. Sőt. No Bandit sem kell félteni, ő sem viszi túlzásba. Nálunk ez valami családi hagyomány, mert több problémás eset is van. De most Leviről legyen itt a szó.
Az első megrázó élménye körülbelül két évvel ezelőttre datálható, mikoris, akkorát nyomott az éppen kibontott pelusba, mint egy jól megtermett felnőtt, hát én szédelegtem tőle. Szegénykém meg csak sírt és sírt. Aztán Bandi születése körül, már nagy problémák voltak. Heti egyszeri nagydolga, akkora mennyiségű volt, ami nagyon fájt, ettől mégjobban félt, így egyre rosszabb volt a helyzet. A visszatartást (ami naponta többször észrevehető volt) művészi szintre fejlesztette, és bár az elején még a pillanatot elkapva, bilire nyomva sikerült meggátolni benne, később már ez sem használt. Aztán kibújt a szög a zsákból. Egy elejtett megjegyzéséből jöttem rá, mi rontott ekkorát az amúgy sem rózsás helyzeten (ez késő tavaszra, nyár elejére datálható). A szavait pontosan idézni ugyan már nem tudom, de a lényeg, hogy szegénykémet megzavarta a tesó születése, és az e körüli nem teljes felvilágosítás (Vakond és a nyuszimama), miszerint hol is bújik ki a baba. Merthogy valahol ott, de hogy kiből bújhat ki baba, az nem volt egyértelmű. Így megbeszéltük: csak felnőtt nénikből, akiknek előtte bekerült a pocakjába, tehát bácsik, fiúk, akiknek fütyije van, nem kerülhetnek ilyen helyzetbe. Azt hitte ugyanis a szentem, hogy belőle kisbaba is kibújhat ilyenkor, vagyis pontosabban a Bandi, merthogy az elejtett mondatban ő szerepelt. És láss csodát, másnaptól nem félt, bár még ritka maradt, de azóta annyira megoldódott a kakihelyzet (persze a szobatisztaság is lendített egy hatalmasat rajta), hogy Levi reggelente önállóan dalolva közelíti meg a bilit, és intézi könnyeden a dolgát, majdnem minden nap!

Álljojn ez itt tanulságul, hogy mi minden meghúzódhat a szorongások mögött.

Levisorozat, azaz Levi pózol

megjöttünk Győrből

Ez a hatalmas tükör mindig elvarázsolja Levit, mostmár nem csak őt...
Sajnos a gépem megint tönkrement, így ezek az utolsó fotók, pedig nagyon dús volt a programunk. Voltunk Meluséknál, meglátogattuk a Győri Babahordozó Klubot is.
És persze sok képet szerettem volna készíteni a Dédivel is, de hát nem tudtam. Pedig nagyon jól érezték vele magukat a fiúk, mókás játékokat talált ki nekik. Levi olyan jól érezte magát, hogy el sem akart jönni.

"Majd én vigyázok az álmára!"

fények