Hogy én hogy csinálom? Hőmérőzés, lázcsillapítás, gyógyszerbeadás, orrszívás, azaz amiben hamar gyakorlatot szerez az anyuka....
Hőmérséklet mérésnél hamar rájöttem, hogy nincs jobb hőmérő, mint a higanyos (amiből sajnos csak egy van, úgyhogy arra, mint a szemünk fényére vigyázunk, mert kivonták őket a forgalomból), igaz, hogy tíz perces, de egyedül ennek hiszek, ugyanis a kis digitálisunk fél-egy fokkal mindig többet mér (sokat kísérleteztem), a csodavágyott és hiperszuper homlok- és fülhőmérőnk, amitől a megváltást vártam, pedig teljesen kiszámíthatatlan, össze-vissza mutat mindent...
Szóval marad a higanyos fenékbe. Kicsit (illetve nagyon) hangos és szívszaggató tevékenység, de megkeményítem magam és mérünk. Nem teszem ezt sokszor, csak fürdés előtt (és nem után, mert az csalóka), vagy ha nagyon muszáj akkor többször, lázas időszakban. Ha nem súlyos, akkor inkább a halántékpuszis érzékelőmre hagyatkozom, mert az is igen kifinomult műszer. Ugyanis nemigen csillapítok. Ha 38 körül mozog és nem megy 38,5 fok fölé, és a gyermek jól viseli (!), akkor bizony hagyni szoktam, hagy dolgozzon a kis szervezete. Persze folyamatosan figyelni kell nehogy felszökjön, és bizony nekivetkőztetem (akár bodyra, trikóra is), hogy kordában tartsuk. Lázcsillapítót akkor adok, mikor letaglótzza a láz, és nyűgös tőle, vagy éjszakára, nehogy hirtelen felszökjön, míg alszunk. De akkor sem rögtön G....ciddel vagy társaival, hanem először N...phennel (szuszpenzió szájon át), és ha az esetleg nem használ (eddig egyszer volt ilyen), akkor jöhet erősebb is, mert a kettő nem üti egymást. Szóval mindig kivárok.
Amúgy a gyógyszerbeadással Levinél nem volt gond, de Bandival még "harcolunk". Levinél bevált az erre kialakított, több gyógyszerhez is kapható kis fecskendő, amivel szinte bármit beadhattam neki, most meg már kis kupicában kapja a dolgokat. Ha náthásak akkor összecsöpögtetek nekik S...pretet Lá....ás utifű sziruppal és C.lc.musc-kal, és ezt adom nekik. Levi például, most nem köhög csak az orra folyik, de a S...pret keserűségén javít a Lá....ás utifű, így beleteszem neki és nagyon szívesen megissza (már látom, hogy az Unimukktól sem fog idegenkedni :D). Bandinak próbálkozok kanállal, pohárkával és fecskendővel is, de változó, hogy mit mivel hajlandó. Majd kialakul. Amúgy Flavon lekvárt eszünk télen mindannyian, nekünk nagyon bevált, persze így is kerül nyavaja elég a családba.
Na és az orrszívás. Hát igen... Még a hőmérőzésnél is jobban megvisel mind anyukát, mind babát ez a művelet. Levinél kialakítottam egy fogást, amivel egyedül is ki tudtam szívni az orrát. A bal combomra ültetem úgy, hogy mindkét lábát az én lábaim közé csippentem. Az egyik karja a bal hónaljam alatt (vagy hónom alatt??) mögém kerül, míg a másikat a vállát átkarolva a fejét megtámasztva meg tudom fogni a kezemmel. Orrszívó a másik kézben, szív megkeményít és hajrá. Már írtam, hogy közben néha a másik orrlukán tengervizes orrsprayt nyomok be, na hát ezt leírni ugyan nem tudom hogyan, de ezt is egyedül megoldom már. Utána orrcsepp, és szopi. Ekkora hajcihő után megjár.
Hát mi így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése