tíz, tíz...

...tiszta víz...
Nem visszük vissza! Megtartjuk, az mostmár biztos :)
Bandi, betegeskedése ellenére, egy vidám kis tópé (Dormi szavaival). Bár tény, hogy így akát tíz másodpercre is odahajtja a fejét, nem csak ötre.
Annyira gyorsan érik a kis értelme. Megmutatja a kutyust az etetőszékére ragasztott figurák között, és még hozzá is teszi, hogy "uau". Ez úgy kezdődött, hogy láttam rajta az érdeklődést a kutyák hangja, és persze a maguk a kutyák iránt is, és "megbeszéltem" vele a részleteket, aztán bent az etetőszéken is megmutattam a kutyust, és azóta mint jól betanított gyermek, mindig megmutatja, ha kéredezm.
Szóval itt tartunk. produkciókra bírható, és élvezi.
Amúgy is kiráz a hideg, hogy mennyire megért helyzeteket, vagy inkább megérez. Még megvan benne a csecsemők bölcsessége, mindentudása.
Amúgy a mozgásban sem marad el, napról-napra ügyesebb (ezt 'asszem minden hónapban leírom...). Mostmár simán elér bárhova kapaszkodva, a holttereket áthidalja mászással. Kialakította a tárgyhordozást is. Míg két lábon van, természetesen a kezében visz, de ahogy négykézlábra kell helyezkedni, a szájába teszi a hordozott tárgyat és úgy kutyagol tovább. :)
Étvágya visszatért (betegsége alatt elment), mostmár szilárd reggelit is kap az antibigyó miatt.
Végre több foga van, mint füle. Egy nyűggel megoldotta négy felső foga kinövesztését.
Éjszaka csak kétszer kel pár napja (na ez biztos nem sokáig marad így, addig gyorsan pihenek:).
Nagyon mosolygós, öntudatos, és ügyes (nem is olyan kis)babánk van.