Bandiról

Bandi az utóbbi időben megint hatalmasat változott. Na ezt a mondatot havonta is leírhatnám. Így van ez, ha babája van az ember lányának.

Bújás:
Nem tudom igazából, hogy Levi mikor lett bújós, de mivel igencsak az, így feltűnt, hogy Bandi mennyire nem. Pedig én nagyon igényelem. Arra gondoltam mindig, hogy talán a hordozás által ez az igénye annyira ki van elégítve, hogy az egyéb esetekben már nem kívánja. De az utóbbi hetekben elkezdett bújni, az én anyai szívem meg repes az örömtől. Annyira édes, hogy kitüntet minket ezzel. Éppenséggel, mintha már tudná, hogy nekünk van erre szükségünk. Múlt héten például, akadt egy órácskánk kettesben, mikoris az ölembe vettem szembe velem és mondókáztunk egy nagyot, és mindeközben egyszercsak odahajtotta a melkasomra a fejét és ott is hagyta!!! 5 percig legalább ott pihengetett, holott ez ezelőtt csak pár másodpercig tartott maximum. Már kezdtem azt hinni, hogy elalszik, de akkor felkapta a fejét és folytattuk a játékunkat.
Nem tudhatom, mert akkor még nem figyeltem ennyire fel erre, hogy Leventénél hogyan volt. Simán el tudom képzelni, hogy ő is csak ennyi idősen kezdett bújni, csak akkor még nem volt összehasonlítási alapom, de az is lehet, hogy korábban. A lényeg: felemelő érzés az biztos.

Evés:
Étvágy az van. Levinek példaképe is lehetne ez az étvágy, de nem az (és nagyon igyekszem nem is példálózni neki vele). Bandi tulajdonképpen egész álló nap enne. Sajnos az ebédelés a hétkönapokon eléggé szét van esve nálunk: mi hárman délben eszünk, aztán elmennek aludni, majd mire Bandi ébred éppen Apa eszik, kis idő múlva Mami is hazaér, és leül enni. Ez a mi kicsikisfiúnk nagy-nagy szerencséje, mert így alkalma nyílik rá, hogy az egész délutánt az etetőszékben vagy fel-alá sétálgatva, de pocaktöméssel töltse. Bárki, bármit is vesz maga elé, hogy elfogyassza, az biztos, hogy Bandi perceken belül ott terem és kiadja a jellegzetes "m-m-hamm" hangsort, és a fele tányér az ő szájában landol.
Viszont bökkenő is került a dologba. Ugyanis a széklete igencsak emésztetlen néha, így orvosi utasításra elkezdtünk kísérletezni a tejtartalmú élelmiszerekkel. Az eredmény úgy tűnik (még nincs alátámasztva elegendő bizonyítékkal) laktózérzékenység. Hát azóta többször kell nemet mondanunk neki, és kárpótolni valami mással a korgó pocakot. Az áthidalásra kaptunk laktózmentes tápszert, most kísérletezgethetek, hogy mit tudok vele elkészíteni Bandinak. (Ha valakinek vannak ezzel kapcsolatban tapasztalatai, ötletei nagyon szívesen venném, ha megosztaná velem)

Alvás:
Bizony mióta külön alszunk nyugodtabbak az éjszakák. Nagyon jó volt együtt aludni. Most meg jó külön aludni. Éppen időben készült el Levi ágya, mert már éreztem, hogy zavarom Bandit a forgolódásaimmal. Felébresztettük egymást. Mióta nagyágyban alszik, csak egyszer kel átlagosan, de már több olyan éjszakán is túl vagyunk, amit egész egyszerűen átaludt. Egy bánatom van. A koránkelés úgy tűnik genetikailag lett kódolva. Még egyéves kora körül is reménykedtem, hogy talán ez csak egy születésétől fogva tartó korszak, hogy 5-6 óra körül kipattan a szeme (ha nem korábban), de most kezdem elveszíteni a reményt. Még mindig hajnalban kel, és ezzel még nem is lenne akkora baj. Levinek az ilyen időszakait úgy éltük túl, hogy hajnalban magunk közé vettük, és míg ő még ott elvolt közöttük, mi magunkhoz térhettünk kicsit. Bandi ezzel szemben felül és addig nyafog, míg le nem veszem a hálózsákját, majd kimászik az ágyból (ha az ölembe veszem, akkor onnan) és már megy is ki rázni az etetőszéket vadul, hogy ugyan miért nincs már odakészítve neki a reggeli! De nincs. Bár koránkelő típus vagyok, de annyira nem, hogy a gyermek előtt 4 és 5 között felkeljek előkészíteni őfelségének a reggelit.
Így aztán le kell mondanom arról, hogy reggel akad egy órácskám még magamban, míg a gyerekek felébrednek. Sebaj. inkább legyen korán kelő, mint éjjel nemalvó.

Mozgás, játék, beszéd, egyéb:
Abszolút a korának megfelelő a tudománya. Megy biztonságosan, néha már szalad is, ha egy labda menekül előle. Egy-egy lépcsőfokon kapaszkodás nélkül is le-, és fellép. Végre a semmi közepén fenékfeltolással fel is áll (ez váratott magára). A finommozgás is megfelelő. Evőeszközzel képes enni, na nem is patika tisztasággal dolgozik, de fő az élvezet. Formabedobó nagy kedvenc, bár még segíteni kell neki néha. Imádja a könyveket, sokat tanul belőlük. Hangutánzásokkal próbálkozik, de a hangzóképzésben nem jár élen. Majd csak meglesz az is. Mindent megért, amit mondunk, és mi is mindent megértünk, amit ő mond, ugyanis a metakommunnikációja profi. Csak a szemével elmesél bármit. :) Amúgy még mindig csak párszavas játékos: Anya, Apa, Baba, Mama, abba (labda), ápa (lámpa) n-nnnn(inni), cici és a hangutánzások: tik-tak, va-va, i-á,  brrrr, nyelvcsattogtatás, lihegés, szóval a szokásosak.
Hát remélem elég kimerítő voltam, bocsi, ha hosszúra sikeredett. :)