2011. május 10., kedd

a hős oltottak

Múlt héten voltunk tanácsadáson a fiúkkal, mert Bandinak időszerű volt a 15 hós oltás, Levinek meg az Encepur emlékeztető oltása (kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás ellen kapja, mert kullancsban nem szűkölködünk). Igyekeztem nagyobbikamat a megfelelő módon felkészíteni, mint azt tavaly is tettem az említett oltássorozat kezdetekor (akkor hiába). Vagyis akkor az volt, hogy teljesen nyitottan állt a problémához, és ott siklott ki, mikor a szuri belefúródott a karjába. Hát most is ugyanolyan nyitott volt, és én biztos voltam benne, hogy ismét az ügy legérzékenyebb pontján törik el a mécses. A vizsgálatok után kiültettük a vizsgálóasztal szélére, és én szembe helyezkedtem részletesen ecsetelve, hogy éppen mi történik: "Most befújja a doktornéni, most beadja a szurit..." mondtam, és már készültem, hogy az ordító gyerekemet a karjaim közé kapjam és jól megvígasztaljam... Erre semmi. Meg se nyikkant, de még csak össze sem rándult. A mozdulatom már kódolva volt, így felkaptam és szorítottam... volna, de ő már bontakozott is ki, és ment játszani A(!) traktorral, míg Bandit is elintézi a doktornéni. Én meg csak ott pislogtam...
Bandit persze jobban megviselte a dolog, de őt is csak addig, míg fel nem kaphattam.
Méretkeztünk is. Bandi kerek 11 kilogramm, és 80 cm, pontosan, mint Levi ugyanennyi idősen.
Hát ilyenek az én hőseim.
A gondolataim ezzel kapcsolatban: Nagy szerencsénk van, mert egy tündéraranyos doktornénihez kerültünk, aki olyan kedves aranyosan vizsgál, hogy az én gyermekeim abszolút hangjukat sem hallatják, de ebből fakadóan más orvosnál sem, legyen az ügyelet, sebészet stb. (kivéve Bandit, ha homloktükör kerül vele szemben... túl sok volt a fülészeti élménye télen). Emellett szerintem az is számít (lehet velem vitatkozni), hogy az anyuka hogy áll a dologhoz. Én alapvetően megbízom minden orvosban (vagyis igazából minden emberben naív módon...khm) a gyerekeim ezt érzik. Ha kicsit is izgulnék, hiába rejtegetném, megéreznék.

2 megjegyzés: