hmmm

Múlt héten, nem is tudjátok, de volt egy nagyobb lélegzetű panaszáradatom az itthoni állapotokról, ami a gyerekeket illeti. Tudniillik: testvérféltékenység, unatkozásból fakadó rosszalkodások stb. De nem tettem közzé, mert túl bő lére eresztettem, na meg túl negatív is lett. Viszont leírtam, és ez már többször varázslatként működött eddigi életemben/életünkben.
Neeeem, nem javultak meg a gyerekek ettől (hiszen nem is romlottak el, mert rajtam múlik, nem rajtuk), csak nekem lett jobb rálátásom. Hajlamos vagyok Levit nyomorgatni az uralkodó helyzetek miatt, hiszen rá már (nagyjából) lehet észérvekkel hatni, míg Bandi csak néz, mint a lukinyúl. Szegény Levi így eleget hallgatja a "Te vagy a nagyobb, az okosabb.." "Tudod, Bandinak hiába mondom hogy...!" és ehhez hasonló kezdetű mondatokat, nem csak tőlem... Pedig ennek nagyon nem örülök. Ő tulajdonképpen tök jól elvan, csak Bandi rondít állandóan bele a játékaiba. De hát mire való is egy kistesó... Persze azért az is előfordul, hogy neki éppen az kell ami az öccsének, hát ez is természetes.
Mindenesetre a bejegyzés óta próbálom alaposabban átlátni az adott szituációkat, kire is szóljak, ha egyáltalán bele kell szólnom. És ha már igazságosabb vagyok, jéééé a rosszalkodások is alábbhagynak.
Egy biztos: Levinek már óvodában a helye (ez viszont egyenlőre rajtunk kívülálló okokból nem lehetséges).