2013. január 27., vasárnap

kovácsék

Képekben:
A tegnapi zsúrról egy csoportkép:


 Bájoskám:




Benedek karácsonyi csokievés közben:



Kis menyasszonyok:



a zsúr

Tavaly külön tartottuk a szülinapokat, de egy héten kétszer nem könnyű idecsődíteni a családot, így idén a fiúk beleegyeztek, hogy együtt tartsuk. Jó volt!


Levi igen konkrét elképzelésekkel állt elém: egy emeletes (neeeem, nem volt elég két szint) tortát szeretne, amin egy késfogú gombát eszik, a gomba piros alapon fehér pöttyös legyen, és hiába próbáltam megbeszélni vele, nem volt jó csukott szájjal....
Három különböző mértű puncstortát készítettem, ezek lettek a zöld marcipánbevonat áldozatai.


Bandi kis hároméves agyacskájában a torta az bagolos, mivel tavaly is az volt, azt hiszem elképzelése sincs róla, hogy neki bármilyen más is lehetne. Már csak azon izgultam, nehogy üvölteni kezdjen, hogy nem a tavalyit ismételtem meg, de szerencsémre, csak azon csodálkozott el, hogy csokis, amúgy tetszett neki. Meggyőződése, hogy ha neki van egy tortája, azt kutya kötelessége megenni is.... Túrórudi ízű, nagyon fini lett.



Bandi 3



Mit is írtam Levinél? Mert ez még elképesztőbb! Bandi kinőtt a babakorból.... Időben kapcsolok....
Elég konkrét gyermekünk formálódott abból a kis vasgyúróból, aki tegnap 3 éve előbújt abból a platós méretű pociból.
A konkrétságot azon azon értem, hogy határozott (illetve dehogy mostanában éppen a dac szerinti határozatlan) elképzelése van a világról. Ahogy visszaolvastam a blogot, találtam egy korai bejegyzést, valamikor 1 éves kora előttről, hogy neki nem mindegy, mi hogyan van. Ez azóta csak fokozódott. Levivel fele ennyi harcot nem vívtunk, mint Bandival. Ettől eltekintve zabálnivaló. Kedves és közreműködő... is tud lenni, ha éppen olyan napja van. Nagyon eszes gyerek, gyorsan átlát dolgokat, nem lehet átvágni a palánkon, nem éri meg. Levivel való kapcsolatát már kifejtettem az előző szülinaposnál, ezt ide is bemásolhatnám. Azért Bandi füle mögött is van vaj kettejükkel kapcsolatban.

Harsány és hangos, akárcsak az anyja, és makacsságban is kezet foghatunk... valakinek rám is kellett már ütnie, ha már Levente ennyire az apja formája.

Drága Bandikánk Isten éltessen!

2013. január 23., szerda

Levente 5





A tegnapi túlzsúfolt napon Levente betöltötte az 5. születésnapját, éppen kedden, ahogy az eredetileg is történt. Délután 16:20 kor született, és ez az egyik olyan pillanat, amit az én intenzíven feledékeny önmagamból sem fog törlődni soha. Hiszen hogy is történhetne. Ez egy olyan változás az ember életében, ami nincsen még egy (na jó a születés és a halál egy kicsit keményebbek), és ezen még az sem változtat, ha még sok gyereked születik utána. Ez tény, amiről rengeteg agyoncsépelt mondatot írhatnék, nem is részletezem tovább. De Levit részletezem egy kicsit.

Bármit tesz is az ember ellene, bizony kerget álmokat a gyerekével kapcsolatban, én legalább is így vagyok vele. Tudnék tanácsokat adni, hol milyen beállításokon kellene állítani rajta, és ebben benne van az is, hogy tökéletesnek szeretném látni a magam mércéjével, de talán az is szerepet játszik benne, hogy mennyivel könnyebb élet várna rá, ha....
És ennyi idősen még nehéz eldöntenem, hogy mennyi korosztályos sajátosság játszik szerepet a kis személyiségében. Feltételezem rengeteg. Nehéz lehámozni, hogy ebből mi az, ami már marad.

Levi érzékeny gyerek, ez már egészen korán kiderült. Ebből adódóan igen szorongó típus. Velem egy olyan anyát nyert, aki ezen nem sokat tud javítani, nem mondom, hogy nincsen meg bennem az igyekezet, de sajnos a karakánságom és makacsságom  mind megnehezítik a helyzetünket.
Amúgy nagyon értelmes, és együttműködő, ez is azért van mert sokmindent elfojt a megfelelési igyekezetében.
Testvérével állandó harcban áll. Bandi támadásainak nagy részét a csalódottságnak tudhatjuk be, amit Levi visszautasításai váltanak ki belőle. Mintha csak magunkat látnám a Gergővel akár még 10 évvel ezelőtt is... Levi persze mit sem tehet erről, hiszen Szombaton 3 éve lesz, hogy megfosztották egyeduralmától, de tehet majd ellene, én legalábbis remélem így lesz. Magunkból kiindulva ezzel kapcsolatban rém türelmes vagyok. :)

Az oviban elvan. Nem szereti annyira, de kötelesség tudatosságból ez csak ritkán lát felszínt. Mivel nagyon jó a játszókája, és simán el van egyedül, de legalábbis kis társaságban, zavarja a sok gyerek. Ennek hangot szokott adni, mikor például sokáig nem megy, vagy ha tényleg nagyon hangos napokon van túl. És eszét is veszti társaságban, nem vezető, hanem követő típus. De erről az óvónőjük többet tudna mesélni.
Én most itt abba is hagyom.


Isten éltessen még sokáig kisfiam!


2013. január 20., vasárnap

téli séta





Próbálkozok a képeim javításával, de sötétben tapogatózok...

2013. január 18., péntek

tülönszótáj

A hangzó cserék szinte természetesek egy ekkora gyereknél, mint Bandi, persze az is természetes, de amellett a világ egyik legmulatságosabb dolga, hogy milyen kifejezéseket gyárt a mondanivalóihoz.
Bandi a k helyett t-t, a g helyett d-t mond, és a r betű is még csak külön kipörrrgetve megy, de szavakba beleépítve még nem. Így elég vicces, mikor versikéket mond pl:
- Tistatas, tistatas, ajanyos tajajos, add ide a döndöcstét, had játszódjat ticsintét! De a tevély tatasta döndöcstéjét nem adta.
vagy:
- Volt edszer ed embej szatálla volt tendej....
stb.
Meg kell zabálni!
És néhány Bandiszáj:
- Anya! Leszájadt a víz a tádban = lefolyt a víz
- tízoltóajtó, és úgy általában minden négykerekű, ajtó
- Leszívódott a motojos tejete!


reggeli ajándék






Nem tudtam betelni vele!


2013. január 14., hétfő

túl a vészen

Drága olvasók, nézelődők!

Igazán megleptetek olvasói számotokkal, ugyanis azt gondoltam én balga, hogy majd 3-4 hónap múlva erre téved valaki és észreveszi szerény próbálkozásaimat életünk fonalának felvételével kapcsolatban, de nem így történt, és én ennek annnyira, de annnyira örülök.

De visszatérve blogom szigorú tárgyához:

Idén elűztük az első betegséget. Igaz már tavaly kezdődött, de átnyúlt a szilveszteren, így ideinek datálom. Levente már karácsony előtt itthon maradt, mert belázasodott az utolsó ovinap előtti éjjelen, és 3 napig úgy is maradt. Az ügyeleten mandulagyulladást állapítottak meg és kapott egy adag antibiotikumot, így megnyugodva várgtunk bele a karácsonyozásba, hogy mire vége az ünnepnek majd Leventénk is a régi lesz. De nem lett, sőt az éjszakák igen zavarosak voltak. Igaz, hogy a központi fűtésről lekapcsolhattuk már, de olyan köhögőrohamai lettek, hogy a két ünnep között meglátogattuk drága Edit néninket, aki rögtön a röntgenbeutalót nyomta a kezünkbe, hogy bizony ez neki gyanús. Persze hogy az volt: tüdőgyulladás mellhártyagyulladással fűszerezve. Mivel a gyermek amúgy jó fizikai állapotban volt, csak szájon át adandó, de bika antibiotikumra váltottunk, és ágybanfekvésre ítéltettünk. Így a szilveszteri hosszúhétvégén továbbfejleszthettük azon képességeinket, hogy hogyan tartsunk egy amúgy virgonc gyereket az ágyban, ráadásul ha lehet akkor vízszintes testhelyzetben. Íme néhány fogás (na neeem, nem kötöztük le, és nem is feküdtünk rá):
-meseolvasás (szerencsénkre, már szereti a hosszú egybefüggő meséket kép nélkül),
-lego (na jó ehhez félig fel kell ülnie, de nehéz eldönteni, melyikünk élvezte jobban),
-hangoskönyv, arra az időre, a már a szülőnek nincsen hangja),
-mesefilm,
-szerepjáték állatokkal, vagy anélkül,
-rajzoltatás (amiben nagy sajnálatomra, annyira nem menő...),
mindezek persze 24 órában...

A másik probléma a másik gyermek kordában, vagyis távol tartása, ugyanis nálunk a nagy testvéri szeretet általában egymás szemének a kikaparásában fejeződik ki, illetve felváltva jelentkezik a : "Ticsitém! Majd én vidázot jád!" kijelentéssel, mindez olyan mélyen búgó hanggal párosulva, ami rögtön eloszlat minden kételyt, a testvéri szeretet hiányával kapcsolatban, de csak egy-két pillanatra...
Jó testvérek ám, csak még ők sincsenek vele egészen tisztában. Zárójelben jegyezném meg, hogy ma Bandi Levit nem mint testvérét definiálta egy beszélgetés alkalmával, hanem mint barátját! Azért ilyen is előfordul.

Mindenesetre egy hét ágybanfekvés után engedélyt kaptunk annak elhagyására, így az év első hetét már talpon tölthettük, majd a múlt hét végén gyógyultnak minősítették Levit, és ma már mehetett az oviba.

Több tanulságot is levontam:
- Levinek a tüdeje a gyenge pontja, vigyázni kell rá. Már másodszor volt tüdőgyulladása, ami neki az öt éve alatt elég rossz átlag, pl. az enyémhez képest, ami ugye ... öö ... izé ... 25 év alatt nulla....
- Összetehetjük a kezünket, hogy Mami rendelkezésünkre áll, és a lábadozási és erősödési időt is normálisan kivárhattunk, nem kellett sitty-sutty benyomni az oviba, mert nekünk munkába kell állni.
- Bandinak és Tominak jót tesz, ha néha kettesben tölthetnek időt vendégségben, mert Tomi olyankor rájön, hogy nem is olyan ördögfióka a mi kisebbikünk, mint ahogy azt itthon mutatja, hanem álomgyerek, csak a körülményei nem megfelelőek, ennek bizonyítására. Tudniillik míg itthon ágynyugalom volt előírva Levinek, ők kettesben elmentek Mamázni-Papázni két napra, ami már nagyon rá fért kettőjükre.
- A gyerek egészsége mindennél előbbrevaló, a többi gond nyugodtan háttérbe szorulhat, úgyis megoldódnak előbb, vagy nagyon utóbb.

És a kis beteg prtréja: éppen a betűit gyakorolta


2013. január 3., csütörtök

egy év...

... aaaz hosszú idő! Éppen ennyi telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. És hát, hogy mi minden történt az egy év alatt az ilyen közel a szilveszterhez akár még jó is lehet. Éppen a 2012-es év, és plusz három nap összefoglalása.
Itthon terjeng a készülő kocsonya kellemes fokhagymás szaga, például ez elmaradt a múlt évben... Na de idén...

Ja! A fiúk? Hát persze! Mindenki nyílván rájuk kíváncsi és nem a kocsonyára, amit az ételfóbiás kölkek az állaga miatt meg sem kóstolnak....
A fiúk pont egy évnyit nőttek, és én csak pontokba foglalva tudom összeszedni, hogy mi minden is történt velük:

- Rögtön az év elején betöltötték a 2. és 4. életévüket, ami már lassan egy éve volt. Szép tortáik lettek, dinós és babolos (ahogy Bandi hívta).

- Levi úszni tanul, az ebihal fokozatot elérte a nyár elején, amit kamatoztatott a nyáron, ez képességeiben annyit jelent, hogy a sok, szerencsétlen, anyja által okozott baleset folytán víziszonyossá vált gyereket egy profi oktatónő visszafordított a helyes irányba, és megtanította a vízben létre. Szereti a vizet, és ügyesen merül és búvárkodik, és HANYATT DŐL(!!!) a vízben. Most már némi úszáshoz való momentumokat is elsajátítottak. Ódákat tudnék zengeni a kedves Rita néniről, aki mindezt elérte a fiamnál. Bandi is neki fog kezdeni, de még ráér, és nála már igyekeztem elkerülni a baleseteket, így valamivel könnyebb eset is lehet belőle.

- Bandi szobatiszta lett a nyáron, könnyen ment és gyorsan.

- Levi megtanult biciklizni. Na ez olyan könnyen és gyorsan ment, hogy csak na. Próbálkoztunk egy nagyobb járgánnyal, de azon félt, így a kedves és mindig adakozó lelkű Katuskánk felajánlotta az ő biciklijét, mivel neki még esze ágában sincs megtanulni, hogy nyugodtan használja a Levi, így elhoztuk egy reggel. Isteni sugallatra elhívtam Apát is a próbasétára, így ő is tanúja lehetett a csodának. Nyelet az ülés mögé, és indultunk, 3 házzal odébb nyél kitört. Sebaj, majd fogom a vállát, hát mire a bolthoz értünk, már csak a levegőben tartottam a kezem a válla körül, és mire leértünk a játszótérre, már egyedül karikázott be az oda vezető úton, aztán a medvehagyma szobor körül gyakorolt, kiabálva velem, hogy nem kell futnod mellettem anya, és hazatekert. Ennyi. Katus azt mondta, ha a Levi már megtanult menni vele, akkor örökbe is odaadja neki a biciklit :D
Emellett Bandi egy pillanat alatt megtanult a Levitől megörökölt futóbringán egyensúlyozva gurulni, szintén mire leértünk, de hát olyat már láttunk... Na persze azért őt is körbeajnároztam!

- Bandi beszokott a CSANA nevű helyi bölcsiskorúaknak szervezett intézménybe. Mindezt azért, mert én visszamentem dolgozni. A beszoktatás jól sikerült, már tavasszal járogatott a fokozatosság miatt, és szeptembertől teljes gőzzel. Nem is volt gond. Az csak később kezdődött, és még most is tart. Ez a szituáció kicsit megváltoztatta a gyermekünk viselkedését, ami részben normális. De sajnos olyan agresszív viselkedés formák alakultak ki nála, ami nem fér bele a mi elképzeléseinkbe. Most próbálom úgy alakítani, hogy kicsit könnyebb legyen neki. Két délelőttöt fel tudok szabadítani, így két nap itthon töltött lesz, amit köszönhetek az itthon ülő Maminak is természetesen. Én visszamentem, ő pedig nyugdíjba vonult, így cseréltünk mi.

A többit képekben:

Szülinapok:


Farsang: Mindketten késfogúnak öltöztek



Tavaszi pillanatok:



Úszás:



Vigyor:


Áprilisban egy kereszt unokatesóval gazdagodott a család, megszületett Lajos Máté a kereszt fiunk, aki a fiúk kereszt szüleinek a kisfia:


Sokat kirándultunk:



Ez Lajos Máténak készült keresztelőre:


Mókáztunk:



Rajzoltunk:


Még kirándultunk:



Jógáztunk:


És elérkezett a karácsony:



Majd elbúcsúztattuk az Óévet!



Boldog Új Évet Mindenkinek!