szőlő, avagy hogyan mentsünk házasságot...

...olyan férj esetén, aki hallani sem akar párterápiáról és egyebekről.
No hát igaz ez nem a gyermekekről szól, de szoros összefüggésben van a növekedésükkel.
Tudhatjátok, már aki tudja, hogy nem a legkönnyedebb, legsimulékonyabb természetű egyénnel kötöttem össze az életem. Hm... Milyen uncsi is lett volna az....
Tomikám bezony néha igencsak magának való ember. Így aztán akadnak időszakok, amelyeken nehezen döcögünk át együtt, de vígasztal és bizalmat ad a tudat, hogy eddig még mindig sikerült (már ha a házasságunktól számítjuk).
Lényeg a lényeg, hogy kell neki hagyni magánszférát, mint másnak is, csak neki ez egy kicsit nagyobb kell, hogy legyen. Mondjuk egy szőlő présházzal.... Mióta ide költöztünk együtt Anyuhoz időről időre felmerül a téma, hogy vegyünk egy szőlőt. Merthogy ugye "hetényt" eladtuk (tudniillik Hosszúhetényben 5 évet legénykedett egy saját présházban), mert messze volt, autó kellett ésatöbbi, ésatöbbi. Nézegettünk itt a környéken, de végül mindig inkább a tőkehalmozás (bruhhahha) mellett döntöttünk, és nem költöttük ilyenre a (nem létező) százezreinket, de inkább millióinkat.
De akad egy olyan barát, akinek több földje is van erre-arra, olyannyira, hogy nem tud vele mind foglalkozni. Így kapta Tomi azt a megtisztelő lehetőséget, hogy művelhetne egy szőlőt, mint a sajátját, a gazda a megtermelt bor felére tart igényt cserébe. Gondolkodóba is esett az én hites uram, mert bizony minden tekintetben naggyon is ideális a lehetőség.
1. Van egy hely, ahova elvonulhat, amit a sajátjának érezhet!!!
2. Ráadásul olyan hely, ahová a madár sem jár, max egykét lovas téved arra. (Rém fontos szempont!)
3. Megtermelheti a vörösbort (a gyakorlata megvan hozzá), amit a megfelelő emésztés érdekében el kell fogysztania :)
4. És mégiscsak akad egy hely, ahova a kis család kivonulhat, ha kis család szeretne lenni. (na ez inkább az én ideám....khm)
Így aztán hosszas (2 nap) mérlegelés után újra szőlősgazda lett. Mondanom se kell a döntése után egy hétig esett az eső, mikoris nem lehet megközelíteni a helyet, de mára végre idő, és jóidő is akadt.
És hogy hol itt a házasságmentés. A felét már szinte le is írtam. Merthogy ha van menekülőútvonal, akkor nincs is annyira menekülhetnék. Sőt olyannyira nincs, hogy Tomi felkért, legyek a társa ebben a vállalkozásban, és menjek én is vele, amikor csak tudok.
Így ma kivonultunk. Mami bevállalta a fiúkat, és mi összefogva kalákában nekiestünk a kemény öt sor szőlőnek, ami bizony elég kusza állapotok között leledzett/zik. A hely pompás. A közös munka csodás. A teljesítmény felemelő.  A kettesben töltött idő kincs. Az uram kedves. A pihenés édes.
A kilátás...

...ilyen a telek végéből.

rrrrrr

No nem, nem vagyok mérges! Sőt! pár napja Levente odabújt hozzám, és dorombolni kezdett, mint egy cica (ezt sem tudom honnan vette, de konkrétan úgy hangzott) valahogy így: Drrrrradam-drrrrrradam. Hallgattam, milyen édes kis hangocska ez, mire leesett, hogy ez a gyerek pörgeti a "r" betűt. No rögtön próbáltam vele kimopndatni, hogy trabant, de megijedt, és elhöléskedte. Pár napra rá megint hallom (tegnapelőtt fürdtés közben), csak dúdorászósra fogva, hogy trra-trra-tatam, trra-trra-tatam. Újra kezdtem, kimondta gyönyörű tisztán, hogy trabant, majd a rókát, és a rigót. Nem is eröltettem tovább. Azóta minden nap találunk olyan szavakat, amiket gyönyörűen ki lehet pörgetni, így gyakorolunk. Egyenlőre még grofji (gofri), Grojdon (Gordon a mozdony), és Vrajjó (Varró), de majd ez is kitisztul.
Nem tudom, mi az általános e hangzó terén, mármint mikor szokták megtanulni a gyerekek, de én nagyon büszke vagyok rá, hogy már most ennyire szépen mondja.

és a mai nap fénypontja...

...a galériaágy.
Tulképpen a régi ággyal együtt emeletes. A lényeg hogy egy ágynyi helyen ketten férjenek, mert már elég szűkösen voltunk. Gergőt megkértük készítsen nekünk a speciális méretekkel rendelkező sarokba egy galériaágyat, ahol Levi aludhat. Szívesen vettem volna töredéke áron egy kész darabot, csak ennek 170cm-re be kellett férnie, és Levi régi ágyának pedig emez alá, úgy, hogy a hosszabítható funkciót is ki tudjuk majd használni, ha már van.
Ma este főpróba. Bandikám csak pislogott a megváltozott rend láttán, de nem panaszkodott, elaludt (a továbbiakat meglátjuk). Levit meg éppenséggel már vacsorázni és fürdeni is alig tudtuk lecsalogatni fentről, amióta a tesóm összeszerelte, és ő birtokbavehette. Már ő is alszik.

És a képek (merthogy...)
szerelési fázis:

Kész (festése nyáron...)

maszkabál

No még gyorsan, mielőtt nagyon beleszoknánk a böjtbe elújságolom, hogy voltunk egy príma kis magán szervezésű jelmezbálnak álcázott szülinapi zsúron. Levi már hetek óta eldöntötte, hogy madárnak öltözne, erre felajánlottam neki, a már létező bagoly jelmezünket, beleegyezett. Bandi a már két éve bejáratott csikóhal formát öltötte volna, ha...
Egy nappal az esemény előtt előkerültek a jelmezek némi főpróba megteremtéséhez, de sikertelen akció lett. Levi kijelentette, hogy ő nem akar bagoly lenni, és Bandi is elég érthetően adott hangot csikóhal iránti nemtetszésének, így összeomlottam. De Levidrága, akkor mi a bugyelláris szeretnél lenni. "Hát katicabogáj!" hangzott a válasz. Az csak másnap az eseményre sietve esett le, hogy annak lányok szoktak. Aznap nem, csak a láz éltetett, hogy előteremtsek két (mert akkor már eldöntöttem, hogy mindketten azok lesznek) katicajelmezt.
Anyukámat persze nyakig bevontam a dologba, és kezemben ollóval, Bözsi feneke alatt varrógépszékkel összehoztuk. Egy piros polárpléd, némi lépéscsillapító padlóalátét, és filcanyag, és viszonylag hamar jutottunk az ágyba.
Levi másnap teljesen el volt olvadva, hogy mindketten katicák lesznek, ez különösen jól esett anyai szívemnek. Az az igazság, hogy jó ideje a féltékenység írmagját sem látom a viselkedésében, csak a felelősségteljes nagytesóét. Ez biztos még sokszor fog változni, de per pillanat ennek nagyon örülök.
Szóval a maszkabál remek volt, a Levit nem is láttam, csak néha elsuhant, és a végén összeszedtem, Bandi meg jött utánam mindenhova, mint egy kis nyomkövető, de kaját azt mindig szerzett magának, én és az ennivalósasztal voltunk a két stabil pont az estéjében :D

És a képek (merthogy vettem végre egy kártyaolvasót)

Azért a csikóhal jelmez sem maradt itthon parlagon, Janka boldogan viselte, és még polip-anyukát is tudtunk mellé prezentálni (az anyukás képek sajnos nagyon alulexponálódtak)

puszidobás:

No és a rovarvolág 3 éves képviselői is összeálltak egy kép erejéig (méhecske szerepében Dormán)

címlapsrác

Íme!

mondóka

Bandi már vagy 6 mondókát felismerhetően elmutogat. igaz általában a rövidített verziókat.
Pl.:

Csipp csipp csóka,
Vak varjúcska,
hess-hesss-hess-hess...
vagy:

Hej Gyula, Gyula, Gyula,
Pattogatott kukorica.
ésatöbbi

Nagyon édes. Úgy metakommunikál, hogy csak nézünk. Csak nyökög, de mindent mutat hozzá, mit szeretne (pl: hozza a könyvet odaadja, hátat fordít és odatolat, és már mutogat, hogy "áttt"), és nem lehet nem megérteni. Azt hiszem sokára lesz ebből beszéd, de hát evvan.
Most kezdi mondokatni, hogy "Aaaaappaaaa", meg "innnnn" (inni), de a már az eddigi egyéb szavait sem igen használja, csak a nyökögést: "ö", ha ez nem használt: "ö-ö" és így tovább.

gondolatmenet háromévesen

Nemrég:
Levente miután megitta poharából (műanyag) az innivalót, vákumot képezve a szájára-állára cuppantotta. Kérdésemre azt felelte, hogy ő most egy kutyus. No kapva-kaptam az alkalmon, és elmeséltem neki, hogy a mérges, harapós kutyusok szájára szoktak szájkosarat tenni, nehogy megharapja az embereket. Ki is veséztük a témát, hogy csak sétához, és hogfy a gazdit nem bántja, stb. Ezután nemsokkal sétálni indultunk. Nem értünk túl messze, éppen egy háromkutyás ház kerítésénél haladtunk, amikor Levi megszólalt: "Anya! Én nem akajok a kutya étele lenni!" Na eléggé ledöbbentem. De kapcsoltam. Megbeszéltük, hogy a kutya nem azért harapja meg az embert, hogy megegye, hanem mert mérges rá.