megnyugvás

Nemrég még arról írtam (és terveztem bővebben is kifejteni), hogy Bandival milyen nehéz korszakon megyünk át, mert nehezen ment neki az átállás az új munkarendre, és ráadásul a dackorszak is tripla erősen jelentkezett nála. Most egy-két hétnyi távlatból azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy sokat javult a helyzet. Emlékszem Leventénél is korszakváltó volt a betöltött harmadik év, és úgy tűnik most is bejött. Az önuralma fejlődött egy hatalmasat. És talán megtanulta az energiáit irányítani.

A korábbi Bandi a nap nagy részét magával, illetve velem vívott harcokkal töltötte, mindezt olyan decibellel, hogy a dobhártyánk veszélyben volt. Levivel vívott harcainak sokszor látható nyomai voltak.

A mostani Bandi sugárzik a boldogságtól, az agresszió helyét felváltotta egy olyan mértékű szeretetáradat, ami már sok is lenne, ha nem örülnénk neki annyira a múlt viszontagságai után.

Kitalálta magának, hogy vissza szeretne bújni a pocakomba, sokat játszik kisbabát, jön bújik szorongatja a nyakam, hatalmas cuppanós puszikkal lát el, ahol ér. Persze viszont is kapja az ölelgetést, szeretgetést, puszilgatást. Most ilyen korszakot élünk, ilyen is van. És mekkora áldás ez.

házi óriásdenevérünk és a farsang

Levinek kicsit késve, de megvolt az ovis farsangja. Már egy éve mondogatja, hogy denevér szeretne lenni. Fél(t) ettől az állattól, és csodás módon (ezt úgy tisztelem a gyerekekben) úgy fordult szembe a félelmével, hogy kedvenc állatává lépett elő. Kapott egy denevérbábot Mamitól, és azóta az egyik nagy kedvence, majd megszületett és most már valóra is vált az álma: bármikor denevérré változhat.

A kislányok is báloztak, pillangóként és balerinaként (konkrétan a fehér hattyúként)

séták

Amióta dolgozom, nem a gyerekek teszik ki a napjaim nagy részét, illetve nem a saját gyerekeim. Sok időt töltök nélkülük. Sok időt töltök magamban, ami mindannyiunknak jót tesz. A magamban eltöltött idő általában az otthonról a suliba, illetve a suliból hazaérés.
Ezeknek az utazásoknak négy módja van: vagy előveszem a legkényelmesebb senekem, és beülök a kocsiba; vagy a kevésbé kényelmessel a buszra; vagy választom a legszuperebb módokat, amikre bár rá kell szánni az időt, de mivel itt az egyenes arányban áll a magamban tölthető idővel, ez nagyon is pozitív tulajdonság, ezek pedig a biciklis, illetve gyalogos lehetőségek. Amíg ősz volt, addig általában biciklivel jártam, ha nem ütközött technikai akadályba. Nagyon szeretem, mert viszonylag gyors (gyorsabb, mint a busz, na neeeeem, nem repesztek gyorsabban a busznál, de ismerem az egérutakat), megmozgat, és a fenti magány is sokat számít, ha az ember az elmúlt 4 és fél évet úgy töltötte, ahogy. Bár a biciklim a szezon végére be is adta a derekát, de már megoldódni látszik a probléma, mire itt a tavasz. Azóta, ha időm engedi szívesen választom a gyaloglást. Ez nem gyors, sőt, direkt nem rohanok, és inkább a legszebb, de hosszabb útvonalat választom, hogy élvezkedhessek a látványban és a már sokat emlegetett magánidőmben. Ez is megmozgat, mert egy óra intenzív gyaloglás, ráadásul át a szomszéd völgybe. A hátránya csak abban van, hogy nem engedhetem meg magamnak minden nap időhiány miatt.
Ezeken az alkalmakon mindig magammal viszem a fényképezőgépet, még nem volt olyan út, amikor ne kaphattam volna elő egy-két kocka erejéig.
Íme néhány ezek közül:

a tölyöt hópájduc,

mint fotómodell.

A jelmez Mami kezét dícséri!

kovácsék

Képekben:

A tegnapi zsúrról egy csoportkép:

 Bájoskám:

Benedek karácsonyi csokievés közben:

Kis menyasszonyok:

a zsúr

Tavaly külön tartottuk a szülinapokat, de egy héten kétszer nem könnyű idecsődíteni a családot, így idén a fiúk beleegyeztek, hogy együtt tartsuk. Jó volt!

Levi igen konkrét elképzelésekkel állt elém: egy emeletes (neeeem, nem volt elég két szint) tortát szeretne, amin egy késfogú gombát eszik, a gomba piros alapon fehér pöttyös legyen, és hiába próbáltam megbeszélni vele, nem volt jó csukott szájjal....
Három különböző mértű puncstortát készítettem, ezek lettek a zöld marcipánbevonat áldozatai.

Bandi kis hároméves agyacskájában a torta az bagolos, mivel tavaly is az volt, azt hiszem elképzelése sincs róla, hogy neki bármilyen más is lehetne. Már csak azon izgultam, nehogy üvölteni kezdjen, hogy nem a tavalyit ismételtem meg, de szerencsémre, csak azon csodálkozott el, hogy csokis, amúgy tetszett neki. Meggyőződése, hogy ha neki van egy tortája, azt kutya kötelessége megenni is.... Túrórudi ízű, nagyon fini lett.

Bandi 3

Mit is írtam Levinél? Mert ez még elképesztőbb! Bandi kinőtt a babakorból.... Időben kapcsolok....
Elég konkrét gyermekünk formálódott abból a kis vasgyúróból, aki tegnap 3 éve előbújt abból a platós méretű pociból.
A konkrétságot azon azon értem, hogy határozott (illetve dehogy mostanában éppen a dac szerinti határozatlan) elképzelése van a világról. Ahogy visszaolvastam a blogot, találtam egy korai bejegyzést, valamikor 1 éves kora előttről, hogy neki nem mindegy, mi hogyan van. Ez azóta csak fokozódott. Levivel fele ennyi harcot nem vívtunk, mint Bandival. Ettől eltekintve zabálnivaló. Kedves és közreműködő... is tud lenni, ha éppen olyan napja van. Nagyon eszes gyerek, gyorsan átlát dolgokat, nem lehet átvágni a palánkon, nem éri meg. Levivel való kapcsolatát már kifejtettem az előző szülinaposnál, ezt ide is bemásolhatnám. Azért Bandi füle mögött is van vaj kettejükkel kapcsolatban.

Harsány és hangos, akárcsak az anyja, és makacsságban is kezet foghatunk... valakinek rám is kellett már ütnie, ha már Levente ennyire az apja formája.

Drága Bandikánk Isten éltessen!